Utolsó reggelünk, pünkösd hétfő Hollandiában. A Nieuwe Kerk a célpont, tényleg nyitva is van, belépőt szednek, de legalább bemegyünk. A templomhajó hihetetlen hosszúnak tűnik, kétoldalt hófehér oszlopok emelkednek, és választják le az oldalhajókat, napfényben úszik az egész, meglepően világos. Kevés a dísz, az ablakok zöme sem festett, a jobb oldali oldalhajóban templomtörténeti kiállítás, ami, tekintve, hogy ez négyszáz éve egyben a királyi ház temetkezőhelye is, a királyi család története is. 
A főoltár (katolikus szemmel) hagyományos helyén ott a síremlék, szobrokkal, márvány oszlopokkal, Orániai Vilmos alakjával.
Vilmos volt az, aki élére állt a spanyolok elleni függetlenségi háborúnak (Nyolcvanéves háborúként is ismert), amelynek a vége a független Hollandia megalakulása volt. Joggal veszik körül akkora tisztelettel. A síremléket Hendrik de Keyser építész készítette, és elkészülte óta büszkesége Delftnek. Talán Vermeer is festett róla egy képet, de az vagy elveszett, vagy lappang - feltalálása egy poros padlás mélyén felülmúlná a múltkori lottó ötöst. A síremléken kétszer is szerepel a herceg: egyszer a koporsója tetején, mint egy ravatalon, lábánál hűséges kutyája, amelyik pár nappal később utánapusztult gazdájának, azóta a királyi ház jelképei között szerepel másszor a síremlék elején ülve, körülötte a dicsősége jelképei.
A kutya felett lebeg a Hírnevet megtestesítő szárnyas alak, amelynek megformálása, és stabil rögzítése több nehézséget okozott, mint a teljes síremlék felállítása, és a költségeket is jelentősen megnövelte. Az alak lábujjhegyen áll, szárnyall, és kétszer is felbukott, mire sikerült stabilizálni - olyannyira, hogy a Delftet 1654-ben félig romba döntő lőporrobbanásban is állva maradt, mint azóta is folyamatosan. A robbanás ereje a templomtornyokon is meglátszik, az Oude Kerk tornya olyannyira kidől, hogy a harangjait nem is merik megszólaltatni, nehogy a hang szétverje.
A síremlék baldachinját fekete márványoszlopok tartják, a négy sarkán pedig Vilmos jellemének erősségeit jelképező négy alak: a Szabadság, az Igazság, a Büszkeség és a Vallás. Monumentális, és lenyűgözően megkomponált emlékmű, amilyen egy országalapítónak kijár.
A Piactéren már pakoltak a régiségkereskedők, nem valami lomira kell gondolni, a kipakolt árú nagy része minőségi holmi volt, az árak, mint itthon... Nagyon szép szecessziós csetreszeket láttunk, sok könyvet, képeslapokat, gyerekjátékokat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.