Tortuga 2.

Írok, ha úgy érzem. Olvasok, mindig.

Friss topikok

  • alaurent: Kösz a figyelmeztetést, javítottam. (2013.03.08. 07:30) Tadamm
  • perenne-2: A várost felvásárolták az oroszok (szó szerint), így a tulajdonosokat hallottad. (2012.11.14. 06:17) Karlovy Vary

Címkék

ajándék (1) arborétum (3) Ausztria (7) Balaton (4) balett (3) Ballada (2) bank (1) barátok (13) Bécs (10) boldogság (1) bor (2) Budapest (27) csak úgy (19) család (38) Csehország (3) csoki (2) divat (1) doki (5) egészség (2) egyestés (1) Egyiptom (2) ékszer (1) élmény (1) emlékek (16) esszék (3) étterem (7) ezjó (19) festészet (4) film (12) foci (1) fotó (5) Füles (1) Gaudi (1) gazdaság (1) gonosz (1) gyász (7) gyerek (3) háború (3) hagyomány (4) hatalom (4) hazánk (33) házasság (7) (3) Hollandia (14) Horvátország (1) ígéret (1) irodalom (3) Itália (10) játék (2) jókívánság (10) kaland (1) Káli-medence (2) kapcsolat (3) kár (2) karácsony (6) karikatúra (1) kert (6) Kiállítás (8) Kirándulás (27) koncert (1) konyha (13) könyv (21) környezet (6) krimi (5) kultúra (41) kutya (1) London (6) macska (1) Málta (7) mesélek (19) munka (14) művészet (12) múzeum (17) Nemzeti Park (1) nők (7) nosztalgia (10) oceanárium (1) oknyomozás (1) oktatás (2) olvasmány (23) opera (14) öregség (1) ötlet (1) ötvenhat (4) Passio (1) Pécs (4) pénz (15) politika (26) régészet (2) repülés (5) rohanás (1) romantika (1) Sajnos (15) scifi (3) Skócia (1) Slamperáj (19) sör (2) sosetanulunk (1) Spanyolország (15) sport (13) szecesszió (4) Szeged (1) szerelem (1) szerencse (1) színház (28) Szlovénia (1) szocreál (1) szökőkút (1) szórakozás (14) tánc (13) tanulás (2) technika (1) Télapó (1) telek (1) templom (10) tengerpart (2) természet (9) történelem (27) tudomány (3) tutifrankó (9) ünnep (21) USA (17) utazás (70) üzlet (3) vágy (3) válás (3) vár (7) városnézés (53) végrendelet (1) vers (26) vígjáték (1) virág (13) víz (6) vulkán (1) wellness (3) zene (58) zoo (2) Címkefelhő

Tadamm

"De az a máglyára vetett Radnóti-kötet nekem azt üzeni: muszáj szólni.

Hát az egyházaknak, különösen a „történelmieknek”? Nem kellene végre komolyan megsértődniük, hogy orrba-szájba zsidózó, cigányozó, buzizó (igen!) szervezetek, emberek magukat „kereszténységükkel” akarják „igazolni”? Nem kellene minden korábbinál határozottabban visszautasítani, hogy a legaljasabb törekvéseket próbálják a keresztény hittel „szentesíteni”? Nem kellene a híveknek elmondani, milyen sátáni bűnökről van szó? Nem kellene a társadalomnak megüzenni: nem hagyják szó nélkül, ha gyilkos indulatok fertőzöttjei keresztényinek mondják a barbár aljasságot?"

2010.01.20. 19:37 alaurent

Papírblog

Ebben az elektronikus világban az ember felfigyel arra, ha papírral találkozik. Főleg, ha annak a papírnak "használója" is van.

A metrón utazva minden harmadik embernek a kezében volt valami újság vagy könyv. Ez nem túl nagy újdonság, mióta itthon van az az újság, amit ingyé' osztanak a bejáratnál reggel, azóta az arány itt is megvan. De pl. itthon kedd este 10-kor a húszból hárman olvastak a kocsiban, egy az egyetemi (?) jegyzeteit, másik állva Örkényt (ehhez kell elhivatottság), a harmadik valami paperbacket.

Londonban is van ingyenes újság, érdekes volt, hogy sokan nem viszik el: olvassák, majd felállva az ülésen hagyják. A következő vagy felteszi a támlára, vagy olvassa tovább, még délután is lehet újságot találni így.

Könyvből is nagy a választék, a kis zsebkönyvtől a nagyregényig minden előfordult: nem túl kényelmes egy nyolcszáz oldalas kötetet a metrón olvasni, de ez szemmel láthatóan senkit nem zavart.

A legbizarrabb azonban egy naplóíró férfi volt, jó ötvenes. Ült az ülésen, az ölében a válltáskája, rajta a füzet kinyitva, és gyöngybetűkkel írt bele. Annyira gyöngybetűkkel, hogy el tudtam olvasni a köztünk ülő két ember fölött átnézve.

naploiras.jpg(off: a neten csak női naplóírók képei vannak, Thomas Mannt leszámítva) vajon miért?)

Amikor beszálltam, már írt, és kb. a felénél tartott a pénteki bejegyzésnek. Úgy kezdődött (angolul), hogy "Január 15. péntek. Az utolsó teljes nap Londonban. Reggel a szálláson..." és innen két és fél oldalon keresztül, zötyögő metrókocsiban a péntek. Mielőtt kiszálltam Greenwichben, éppen belekezdett a szombati napba.

Valaha én is vezettem naplót, a blogírásra is rá vagyok kattanva, mióta csinálom, de ma már eszembe nem jutna azt így, kézírással tenni. Úgy éreztem, találkoztam egy utolsó mohikánnal. Autogrammot kellett volna kérnem?

 

Érdemes ezt a nőt meghallgatni:

Szólj hozzá!

Címkék: kultúra utazás nosztalgia London


A bejegyzés trackback címe:

https://laur.blog.hu/api/trackback/id/tr475846654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása