Barátaink Becherovkára vágytak, így, bár pár éve már végigsétáltunk a Grand Hotelig, most újra Karlovy Vary felé vettük az irányt. Kis kerülővel mentünk, a Szláv Erdő közepén található, a hat-nyolcszáz méter magas fennsíkon Becov vára-városa. Tudtuk, hogy a vár zárva, mert ilyenkor már csak hét végén nyitják ki, de úgy gondoltuk, maga a város is megérhet egy látogatást

A várat valóban csak körbe-járhattuk, először a kocsival, mert elnéztük a város bejáratát, és hátulról közelítettük meg a festői magaslaton álló főteret, majd utána  gyalogosan is. A hosszúkás főtér az egykori vár közepén áll, egyik végén a várkastély bejárata, oldalain pedig éttermek, cukrászda, múzeum. Az egyik boltíves átjárón kimentünk a bástyára, ahonnan lábunk alatt láttuk kanyarogni a folyót, a főutat, és a város újabb részeit, mellettünk magasodott a kastély, és magán  a bástyán egy hatalmas kovácsoltvas szobor-kompozíció: a városban rendezik évek óta a nemzetközi kovácstalálkozót. Ez a műalkotás a 2011. évi találkozón készült összmunka, még egy korábbit találtunk meg, úgy tűnik, minden résztvevő hozzáadhat valamit az alkotáshoz, és az eredményt felállítják a városban.

A kovácstalálkozó egyben megmagyarázza, miért van kovácsoltvas minden utcabútoron, invitáló-táblán, nem lehet rossz a rendezvény maga sem a tablókon látott fényképek alapján. Felsétáltunk a templomhoz is, bejutnunk nem sikerült, de megtaláltuk közben az utolsó hóhérról és a középkori kínzásokról-kivégzésekről készült tanösvényt: a már említett Karel Huss itt született, és a tanösvény a főtértől az egykori városi kivégzőhelyre vezet fel nyolc állomáson keresztül. Ha valaki mindent meg akar tudni a pellengérről, a vallatások részleteiről, az élve trancsírozás (akkoriban vallatásnak nevezték) módszereiről - magyarázó ábrákkal -, valamint a cseppet sem finomkodó kivégzési módokról, az járja végig, mi a másodiknál kiszálltunk. Viszont a vár bejárata melletti cukrászdában Tátra-csúcsot és habos sütiket ettünk a reggeli kávé mellé, amit tudnak nagyon jól csinálni, ha az ember a "piccolo" és a "ristretto" varázsszavakat használja. A sütik is rendben voltak.

Karlsbadban a Becherovka-üzlet és múzeum most költözött át új helyre, alig húsz méterrel kijjebb a sarokra. Több új verziót gyártanak, amelyek egyike sem kapható itthon (ha mégis, szóljatok), pl. citromos, fahéjas, stb. Megjegyzem, a múzeumban látott áraknál a száz méterre lévő szuvenírbolt kellemesebb árakat alkalmazott, igaz, ki volt írva, hogy akcióban. A különbség elérte a húsz százalékot.

A város gyönyörű, néhány szecessziós gyöngyszem épülete pedig külön elragadó. De ha leszáll az ember a homlokzatok magasságából az utcaszintre, akkor hamar támad menekülhetnékje a mindenhol oroszoktól elözönlött városból. Nagy divat ivócsészével a kézben sétálgatni a korzón, és kortyolgatni a gyógyvizet. A gyógyvíz ingyen van, minden más azonban hihetetlen drága, amit egy, a barátaink unokájának szánt Krtek-vonat (kisvakond) megvásárlásával teszteltünk. Úgyhogy tűz innen, irány Loket (Elbogen) vára!

ivópoharak a kézben