|
Két nap alatt meglepően sok magyarral találkozik az ember Londonban, és nagyon segítőkészek, nekem csak jó tapasztalatom volt. A Steak-house egyik csaposa a bankkártyára pillantva köszönt oda magyarul, a 4 csillagos szállodában bejelentkezéskor a recepciós volt magyar, útközben összefutottunk egy babysitter lánnyal, aki a rengeteg munkán kívül csak remek dolgokról számolt be... Az álláshoz nem közvetítőn keresztül jutott, hanem újsághirdetés alapján találta. Azt mondja, nem könnyű intézni a hivatalos ügyeket, de aki közvetítővel talált állást, sem kapott semmi segítséget ebben... Gondolom, most kell azt írni, hogy tisztelet a kivételnek, hátha van. |
Pontosítva délelőtti nyelvtanfolyamról, ahová a munkaadói ügyelnek, hogy eljusson, heti zsebpénzről, ami fedezi a nyelvtanfolyamot és a szórakozást, a szabad vasárnapról, a teljes ellátásról, meg persze a másik oldaláról a dolognak, a munkáról is. Ami minden délutáni-esti kötelező elfoglaltság a gyerekekkel. De vidám volt és feldobott, tele céllal és lelkesedéssel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.