Tortuga 2.

Írok, ha úgy érzem. Olvasok, mindig.

Friss topikok

  • alaurent: Kösz a figyelmeztetést, javítottam. (2013.03.08. 07:30) Tadamm
  • perenne-2: A várost felvásárolták az oroszok (szó szerint), így a tulajdonosokat hallottad. (2012.11.14. 06:17) Karlovy Vary

Címkék

ajándék (1) arborétum (3) Ausztria (7) Balaton (4) balett (3) Ballada (2) bank (1) barátok (13) Bécs (10) boldogság (1) bor (2) Budapest (27) csak úgy (19) család (38) Csehország (3) csoki (2) divat (1) doki (5) egészség (2) egyestés (1) Egyiptom (2) ékszer (1) élmény (1) emlékek (16) esszék (3) étterem (7) ezjó (19) festészet (4) film (12) foci (1) fotó (5) Füles (1) Gaudi (1) gazdaság (1) gonosz (1) gyász (7) gyerek (3) háború (3) hagyomány (4) hatalom (4) hazánk (33) házasság (7) (3) Hollandia (14) Horvátország (1) ígéret (1) irodalom (3) Itália (10) játék (2) jókívánság (10) kaland (1) Káli-medence (2) kapcsolat (3) kár (2) karácsony (6) karikatúra (1) kert (6) Kiállítás (8) Kirándulás (27) koncert (1) konyha (13) könyv (21) környezet (6) krimi (5) kultúra (41) kutya (1) London (6) macska (1) Málta (7) mesélek (19) munka (14) művészet (12) múzeum (17) Nemzeti Park (1) nők (7) nosztalgia (10) oceanárium (1) oknyomozás (1) oktatás (2) olvasmány (23) opera (14) öregség (1) ötlet (1) ötvenhat (4) Passio (1) Pécs (4) pénz (15) politika (26) régészet (2) repülés (5) rohanás (1) romantika (1) Sajnos (15) scifi (3) Skócia (1) Slamperáj (19) sör (2) sosetanulunk (1) Spanyolország (15) sport (13) szecesszió (4) Szeged (1) szerelem (1) szerencse (1) színház (28) Szlovénia (1) szocreál (1) szökőkút (1) szórakozás (14) tánc (13) tanulás (2) technika (1) Télapó (1) telek (1) templom (10) tengerpart (2) természet (9) történelem (27) tudomány (3) tutifrankó (9) ünnep (21) USA (17) utazás (70) üzlet (3) vágy (3) válás (3) vár (7) városnézés (53) végrendelet (1) vers (26) vígjáték (1) virág (13) víz (6) vulkán (1) wellness (3) zene (58) zoo (2) Címkefelhő

Tadamm

"De az a máglyára vetett Radnóti-kötet nekem azt üzeni: muszáj szólni.

Hát az egyházaknak, különösen a „történelmieknek”? Nem kellene végre komolyan megsértődniük, hogy orrba-szájba zsidózó, cigányozó, buzizó (igen!) szervezetek, emberek magukat „kereszténységükkel” akarják „igazolni”? Nem kellene minden korábbinál határozottabban visszautasítani, hogy a legaljasabb törekvéseket próbálják a keresztény hittel „szentesíteni”? Nem kellene a híveknek elmondani, milyen sátáni bűnökről van szó? Nem kellene a társadalomnak megüzenni: nem hagyják szó nélkül, ha gyilkos indulatok fertőzöttjei keresztényinek mondják a barbár aljasságot?"

2011.01.14. 15:59 alaurent

Gutman

BIG_0009567432.jpggutman_natalia.jpgEz az a név, amiről rengeteg minden juthat eszébe az embernek. Legelsősorban persze a Guttmann-nadrág, az elnyűhetetlen (ld. Verseny-áruház emblémája a Rákóczi-úton). És valószínűleg legutoljára pedig Natalia Gutman neve, aki "nem világsztár, 'csak' nagy művész", és aki a "zenei igazság, hitelesség és őszinteség megtestesülése" Szvjatoszlav Richter szerint. Ennyit lehet tudni róla, a jegy kézhezvételekor, és meg lehet hallgatni a youtube-on azt a pár opuszt, ami fent van tőle. Magyarországon még nem járt, ez volt az első koncertje itt, szerda este a MÜPÁ-ban, a Nemzeti Filharmonikusokkal és Kocsis Zoltánnal.

Már a próbáról azt hallottam, hogy ejha, ez jó lesz.

Az első rész Dvorak h-moll gordonkaverseny, a második az "Új világból" szimfónia.

Gutman az első részben szerepelt. Nagy sikert aratott, virág is volt, de a zenemű annyira nem adott sokat. Nem Kocsis Zoltán miatt, mert ő erősen és határozottan vezette, fogta össze a zenészeket, nem is a Nemzeti Filharmonikusok, mert ők is jól játszottak. Marad a darab. A csellista gyakorlottan adta elő a darabot, látszik, hogy tud bánni a hangszerrel, de ennél nem hiszem, hogy több lenne - ezt a botfülűtől származó értékelést ma alátámasztotta egy zenész is a pódiumról. Azért panaszra nincs okunk, nem azért mondom.

A második rész ellenben fergeteges volt. Kocsis is kotta nélkül, 'belső fülre' irányított, magabiztosan és önfeledten, a zenészek szárnyalltak, láthatóan élvezték mindannyian. A Hiawata-legenda rész lírai, könnyeden szomorú volt, a  cseh falucska csöndes, nyugalmas, a béke szigete, a zárás pedig lendületes és szárnyaló. Egymásra találtak, zenemű, zenekar és karmester. Zajos tetszést arattak, és a közönség kikövetelte a ráadást. Ami szintén remek volt.

Íme:

(Szláv tánc No. 10. e-moll)

 

Szólj hozzá!

Címkék: zene kultúra ezjó


A bejegyzés trackback címe:

https://laur.blog.hu/api/trackback/id/tr235884711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása