Tortuga 2.

Ez jó volt, nagyon jó. Tizenkét kép, tizenkét színész, író és előadás. Az ihlető a kép, a többi a két emberen, szerzőn és előadón múlik - a kép többnyire csak háttér, néha főszereplő, egyszer alig megtalálható a terem ellenkező részében. Mégis ott van, és az ember óhatatlanul kötődik gondolataival, asszociációival a képhez, a hangulatához, a mögé gondolt történethez - szabadon asszociálva Grecsó Krisztián Magánjézus című darabja alapján a köz-kép és  a magánkép kettősségére. Hogy azt, aki nem láthatja a performanszt, is értse, magánkép az, amit én látok-gondolok bele, közkép, amit a kánon, amit a festője, a megalkotója ki akart fejezni vele. (Ganymedes Goes Europa a projekt címe,  a bécsi előadás egyik képéről kapta a nevét, Wroclaw után jött hozzánk. November végéig több előadás is lesz, csütörtökönként este.)

Grecsó ugyanezt a témát járja körül Herrera: Szent József a gyermek Jézussal képénél. Takátsy Péter jelmeze egy részben papi csuhára emlékeztető hatalmas fürdőlepedő, amelyben hasra borulva, szétvetett kezekkel , mintegy keresztre feszítve imádkozhat a földön, járkálhat templomi emlékeit idézve, vagy összemarkolva a mellén keresheti szenvedélyesen hitét. A szöveg felismerhetően Grecsó, Juszti néni említése egyértelművé teszi a sejtésünket. Takátsy eszközök nélkül válik előttünk fanatikus hívővé, reszkető hangú, legokosabb Juszti nénévé, csodálkozó gyerekké. Ez volt az első darab, senki nem tudta, a végén mit kell tenni, és taps nélkül, csendben oszlottunk fel - az egyetlen, amit sajnálok az estében.

Goya Korsós lánya Darvasi Lászlót ihlette meg, A bika farkát Gryllus Dorka adta elő szenvedélyesen, kétértelműen egyértelműn, a szerelméért küzdő lány szerepében. A történetben a kép szerepet játszik: íme, én viszem itt a vizet Juannak, mutat rá, a diadalmas csattanó előtt.

Ugyanebben a teremben - Gryllusszal váltva - Kulka János volt kapható, arany patacipőben. Goya Jose Antonio Marques de Caballero képmása ihlette Eszterházy Pétert A hirtelen barátság megírására. Ezt Kulka kellett, hogy játssza, már csak azért is, hogy az esetleges áthallás újabb lapot csiszoljon a drágakőbe. Maga a szöveg is áthallásos, vonatkoztatható akár korunk jelenségeire, szereplőire is (abszolút politika-mentesen). A patacipő fontos geg szereplője - az előadás jó hangulatú, közvetlen, folyamatos szemkontaktusban a hallgatókkal.

Udvaros Dorottya egy hatvanas évéhez közeledő nő monológját adja elő van Dyck Házaspár képmása című képe előtt, átéléssel, közvetlenül, szerelemmel arról, hogyan s miként jutott a gondolatra, hogy megfestesse képüket, s hogyan alakult, hogy a nevük mégsem került már fel a képre. Megrázó előadás volt, Terézia Mora műve, címe Utolsó napjaink emlékére, szerelemmel. A művésznő orgánuma kivételesen jól illett a szöveghez, és nekünk háttal állva is kitűnően hallható és érthető volt.

Thomas Glavinic Meztelenül című darabja következett Háy Annától, Hans Baldung Grien: Éva című képéhez. A színésznő kis szőrmebundában áll a terem közepén lévő padok közti pódiumon, majd levetvén a bundát, Évaként áll előttünk. Éva, aki az az adott esetben a festő modellje. Tökéletes szöveg, feszes, de mégis személyes előadás, és megragadó egyéniség találkozása. A mezítelenség, mint műalkotás áll előttünk, minden elhangzó szó erre terel, miközben szó van a szégyenről (a nézőéről és az ott állóéról egyaránt), szépségről, szeméremről, kalandozó gondolatokról és képzelgésekről. A test nem tökéletes, de gyönyörű, mint Éva, és libabőrös az ember háta, mikor a karját a vénuszos reneszánsz tartásba állítja, amikor kiemeli a vádliját, amikor... Háy Annával álmodtam.

Ifjabb Jan Brueghel: Noé bárkája című képe ihlette meg Vajda Miklóst. Noé galambja címmel adja elő a kétszereplős darabot Hegedűs D Géza: a szereplők az Úr és Noé, kettejük párbeszéde hordozza a magyarázatot az okokra, a kíméletlenségre. Az úr fensőséges é, kérlelhetetlen és tévedhetetlen, leereszkedőn magyarázza Noénak a bizalmát, a szép jövőt, Noé kétkedően emberi, sőt esendő, messze áll a feladat magasztosságától, hisz is meg nem is, és az eredmény sejtésem szerint inkább őt igazolja - ennél is rosszabb lett volna a világ előtte? A színésznek jót tett a kor, beérett, mint a jó bor, korábbi manírjai nélkül, heves gesztikulálásokkal játszott, a hangja átmenet nélkül volt a Mindenhatóé és Noéé, kufárként adta el a jövendőt, és szájtátott kétkedéssel vette meg.

Felkapaszkodtunk a második emeletre, ahol Hendrick Averkamp Téli táj korcsolyázókkal című remek kis képéhez hallottuk Erdős Virág azonos című versét, Fátyol Hermina előadásában. Remek volt, szórakoztató, elgondolkodtató, melankolikus, kicsit szatírikus. A kép a hátunk mögött lógott, a legkevésbé itt épült be a darabba, de nem hiányzott, annyira magával ragadó volt a vers hangulata, sodrása, ritmusa és humora. Az írónő-színésznő remek egymásra találása vidám perceket adott, felüdített, mintha szünet lett volna két felvonás között.

Tóth Krisztina A tükör című drámája Jan Kupeczky: Művész és családja című képe előtt hangzott-játszódott el, Terhes Sándortól. A darab Tóth krisztina novelláinak drámai sűrítésére emlékeztetett, a képen látható pár tagjai közötti disszonanciát megragadva beszélt a férfi és a nő közötti megértés hiányáról, házasság bomlásáról, művész szükségszerű magányáról. Sajnos a színészt, különösen, ha háttal állt, vagy leült, nem lehetett rendesen érteni, ami -nagy kár -, a műélvezetet korlátozta.

Székely Rozália hangja ellenben betöltötte a termet, minden szava kiválóan hallatszott, pedig folyamatos hasi gyakorlatokkal imitálta a csónakban ülést, az evezést a pad tetején ülve. Leo Putz Csónakban című képe idilli, szemben fuvolázó férfi, háttal a vízre lenyúló, azt éppen megérintő nő, minden oly békés és tüneményes, egy gyönyörű alkonyi pillanat érzelmes megjelenítése. Szvoren Edina azonban tragédiát látott benne: egy boldogtalan, férjétől, családjától elhidegült nő kétségbeesett boldogságvágyának kifejezését, és a vágy kiteljesedésének lehetetlenségét.

Szécsi Noémit a Szent bőrtelen megírására Matteo di Giovanni: A megnyúzott szent Bertalan apostol című képe inspirálta. Dióssi Gábor adta elő a szentet, aki meggyőződése szerint cselekedvén, nem értette, miért támadják, s miért büntetik ilyen kegyetlenül: elevenen megnyúzattatás utáni keresztre feszítéssel, majd lefejezéssel. Itt is a hangzással volt gondom. Dióssi megszállott, fanatikus, küldetéses szent, tele értetlenséggel, fájdalommal, keserűséggel.

Bíró Kriszta maradt utolsónak, s amennyire eddig tetszett, amiben láttuk, most annyira nem. Pedig a monodráma az ő közege, látszik, otthon is van benne, de a hangja elveszett, és ezzel a mondanivalója is. Az Alvó lány ismeretlen festő által alkotott képhez Marek Bienczyk írta meg Egy alvó család címmel a darabját.

A tizenkettedik előadás technikai okokból elmaradt. A helyszínek között szabadon lehet járkálni, mert párhuzamosan és végtelenítve futnak az előadások. A darabok hossza eltérő, de még így is mindet meghallgattuk bő két óra alatt, miközben volt, amelyiket másfélszer is láttunk. A bejáratnál lehet szerezni kis összecsukható horgászszéket, nekünk nem volt, mégis jól elvoltunk, ahol lehetett, leültünk középen, ahol nem, mert a színész használta a padot vagy pódiumot, ott álltunk. Csodálatos élmény volt, szokatlan múzeumlátogatás, képek, színészek, szavak együtt, mindketten élveztük. Az előadások módjából következően a közvetlenség adott, ezt volt, aki kihasználta, és szinte interaktivitásban volt a nézőkkel, volt, aki egyszerűen közöttük játszott.  Nagyon élveztem - színészetre készülőknek ajánlott.

A képek a Szépművészeti, a Népszabadság, és Helmut Wimmerl honlapjairól származnak.