Tortuga 2.

Az ötödik éjszakánk után korán keltünk, mert nagy út állt előttünk. Először fel kellett venni a kocsit valahol Manhattan közepén, majd azzal kivergődni a városból, aztán meglelni az irányt Philadelphiába. Mindez a nemzeti ünnepen, a Függetlenség napján - ezért sem akartunk túl sok időt elvesztegetni, látni szerettük volna az ünnepségeket a függetlenség városában.

A kocsi felvétele egyszerűbben zajlott, mint féltem tőle, az automata sebváltós Dodge Journey is rendesen viselkedett, ha rendesen bántam vele (egy láb, mondom EGY láb!), csak azt a fránya gps-t nem sikerült életre csiholnunk. Azt, hogy hogyan jutunk ki a városból, szerencsére előre megnéztem, így nem okozott gondot megtalálni az alagutat New Jersey felé, de a túlsó parton reménytelenül eltévedtünk. Félreálltunk egy parkolóba (utólag jöttünk rá, hogy a Super Bowl-ból ismert MetLife stadion parkolójába), és kivártuk, amíg beállítjuk az uticélt, ő pedig rálel a műhódakra. Így persze már könnyű volt, legfeljebb az itthoni IGO és az ottani Tomtom közötti kisszámú különbség okozott félreértést néha.

Az első pihenőnél megálltunk kávézni, reggelizni, nagy tömeg volt, mindenki útra kelt az ünnepre és a hétvégére tekintettel, itt is szendvics és Starbucks kávé volt a menü. Amennyire nem szeretem a hosszú kávét, annyira meglepetés volt, hogy néhol jól csinálták, ihatóra, markáns kávéízzel.

Kora délután lett, mire elfoglaltuk a szállást, két napra elrekkentettük az autót egy pláza mélygarázsába, és elindulhattunk az ünnepségekre.

Az USÁ-ban nagyon komolyan veszik a hazafias nevelést, és nem csak nevelnek, hanem konkrétumokhoz, tárgyakhoz, eseményekhez kötik azt. Ezzel átélhetővé teszik a hazaszeretet érzését, a rendszeres ismétlődéssel kondicionálják azt az emberekben - a mindennapok részévé teszik. Olyat nem tapasztaltam, hogy valaki ezért vagy azért ne tartozna a nemzethez. Ugyanakkor azt is belenevelik, hogy a nemzethez tartozás kötelezettség, és büszkeség egyben. Mindenkire szükség van a mindennapi életben az ország és a társadalom működéséhez, de ugyanez igaz arra is, ha meg kell védeni a haza, a társadalmi berendezkedés vívmányait. Nagyon ügyesen, szervezetten és kora gyerekkortól folyik a nevelés, elválaszthatatlanul az iskolai oktatástól, és szinte észrevétlenül a felnőttkorban is.

A egyik ilyen esemény a Függetlenség napja, amelyet országszerte megünnepelnek. Két évvel ezelőtt Phoenix városában volt szerencsénk átélni a napot, az esti nagy happening, tűzijáték éppen a méltóságával, a családcentrikusságával és a piknik-jellegével fogott meg minket (ld. http://laur.blog.hu/2013/07/07/phoenix_537).

A mostani alkalommal a napközbeni rendezvényeket néztük végig. Az eső miatt az esti tűzijátékról lemaradtunk, de a parton az előkészületeket megnéztük. Végigsétáltunk a belvároson, megnéztük a francia második császárság stílusában készült, igazán impozáns városházát az előtte lévő szökőkutakkal és nyúlánk, díszes tornyával. A belső udvarában van a visitor center, ahol jegyet vettünk a körjáratos buszra másnapra, ma azonban gyalog akartunk lesétálni a partig. Elindultunk a Market Street-en, amelyik nyílegyenesen visz le a partig, közben bevásárlóközpont, Legfelsőbb Bíróság, Függetlenségi Múzeum, és sok vendéglő, fagylaltozó, pub található.

Mi, amit lehetett, megnéztünk, így a Függetlenségi Harang történetéről szóló kiállítást, és a Múzeumot is, találkoztunk korhű ruhába öltözött emberekkel, hagyományőrzőkkel, és éppen elkaptuk a városi nagygyűlés végét. Nagyon sokan vettek részt szivárványszínű kitűzővel, zászlóval, szalaggal, mert pár nappal előbb volt a Legfelsőbb Bírósági döntés a  melegjogokkal kapcsolatban - érezhetően és demonstratívan a szabadságjogok közé tartozik ez is. A központi ünnepség olyan volt, mint bárhol, énekkar, beszédek, éljenzés, és több ezres tömeg.

A parton már nagyon készültek, sokan helyet is foglaltak az esti eseményre. Addig azonban  ittam egy sört az üteg legénysége melletti placcon, majd egy nagyon felkapott, százévesnek berendezett fagyizóban G evett fagylaltot (a képek között egy cukrászda látható, ugyaninnen).

Az esti programot kihagytuk, mert erősen esett, és fáradtak is voltunk. Szükség is volt arra, hogy kipihenjük magunkat, mert a következő napunk volt a városra. Ezért is kellet a buszjáratra jegyet vennünk, az ugyanis körbejárja a nevezetességeket, és hop on, hop off jelleggel működik.

A napot a parton kezdtük, ahol teljesen el volt már takarítva minden nyoma az előző napi programoknak. Itt van Betsy Ross háza.

Philadelphia nagyon tetszett, New York után maga  a nyugalom szigete. Ahogyan ott mindenféle náció olvasztótégelyében éreztük magunkat, úgy itt feketéből volt nagyon sok, valószínű amiatt, hogy a rabszolga-felszabadítás mozgalma is innen indult. Nem tiszta város, csak NY-hoz képest. De nagyon barátságos, nyitott, nyugodt, kellemes, legalábbis amit felénk mutatott, abból ez jött át számunkra.