Tortuga 2.

A hajnali repülőút végén Eindhovenben felvettük a kocsit, majd elindultunk. Ezen a napon Haarlembe kellet eljutnunk, ott volt a szállásunk. Ráértünk, és több megállót is beterveztünk az útra. Az első Breda városa volt, amelyet a katedrálisa miatt iktattunk be.

A katedrális gótikus, az 1400-as évek végén épült, messze kimagaslik a környékből, belül hatalmasan ágaskodó tér, az oltár körbejárható kívülről. Az előkelőségek padjai gyönyörűen faragottak, a faragványok jó része sérült az évszázadok alatt, le-letöredeztek egyes darabok belőle a használat alatt.  A oltár körüli külső térben kis kiállítás, a Nassaui hercegek mecenatúrájáról. A család az 1300-as évek végén lett Breda és környéke birtokosává, egy holland nemesasszonnyal való házasság révén. Csak áldhatják ezt az őst, hiszen azóta a Rajna-Pfalzból ideszármazó grófi család Hollandia történelmének jelentős tényezője, kezdve a spanyolokat kiverő Orániai Vilmostól a mai királyi családig. Pénzük, hatalmuk, befolyásuk volt, használhatták bátran tehát a művészetek pártolására is.

Breda után Kinderdijk szélmamaihoz igyekeztünk. Útjavítások miatt lassan értünk oda, fellélegeztünk, mire megpillantottuk Kinderdijk házai között a réten álló szélmalomsort. A malmokat egy mélyföld kiszárítására építették, a feladatuk a csatornák között egyre magasabbra emelni a vizet, amíg az befolyhat a tengerbe. A tizenkilenc szélmalom mindegyike az 1700-as években épült, eyg részükben laknak, van közöttük múzeum is, amelyben az eredeti bútorzatot és felszerelési tárgyakat, valamint az akkori életet megjelenítő vetített jeleneteket láthattunk.

 A kiállítási központban láthattunk egy filmet is a helyszínről. A malmok még a XX. században is üzemeltek, mára azonban az együttes végére épített hatalmas átemelőtelep vette át a funkciójukat. A hely 1997 óta a Világörökség része.

A következő megállónk Hága központja volt, a Royal Picture Gallery Mauritshuis. Két éve renoválták az épületét, ezért el volt költöztetve ki a város másik végére, emiatt akkor nem tudtuk megnézni, pedig szép gyűjteménye van Vermeerekből és Rembrandtokból. Akkor azt írták, hogy 2013 végére elkészül az épület, sajnos ez ma már idén őszre csúszott. Azért elmentünk, de amit kerestünk, azok a képek nem voltak kiállítva az ideiglenes helyen, Mondriantól pedig nem voltunk elragadtatva - azért szép kollekciójuk van a 16.-17. századi flamandokból, és a vendéglátó múzeum impresszionistái is megértek egy sétát. Csak Vermeer, az nem volt egy sem.

Már csak egy dolgunk volt, elmenni a szállásra, Haarlembe. Nem mentünk fel a sztrádára, hanem a tengerparthoz közeli, a nyaralóvárosokon keresztülvezető úton döcögtünk, pompás villasorok és kertek között. Útközben megnéztük Keukenhof megközelítését is, az ottani virágkiállítás lesz a másnapi programunk.

Az esti Haarlem nem volt túl barátságos hozzánk, az időjárás szörnyű volt, a belvárosban (a középkori városfalon belül) óránként ezer forint a parkolás este kilencig, így csak addig álltunk meg, amíg a hotelt elfoglaltuk, aztán kivittük a kocsit a nagyállomási parkolóházba. A székesegyház oldalában állt a szállodánk, az árához és a nevéhez képest meglehetősen gagyi, de a személyzet legalább készséges volt.

Kicsit rendbe szedtük magunkat a kocsi elhelyezése után, majd elindultunk felderíteni a várost. A főtér épületei nagyrészt a XV-XVI. századból valók, szépen rendbehozva. Kicsit kijjebb már vegyesebb a kép, de ott is elég sok a régi, szép ház, kereskedőházak, a homlokzatukon a cégérrel vagy a relieffel, ami a foglalkozásra utal. Az utcák zegzugosak, romantikusak, ha éppen nem dühöng a szél :)

Bemenekültünk a hideg elől egy vendéglőbe, egy indiai család üzemeltette, nagyjából az volt az étlapon, ami itthon is az indiai éttermekben. A családfő többször odajött, ellenőrizni, hogy minden rendben van-e velünk - úgy is volt, kivéve a befogadóképességünket, ezzel sajnos csalódást okoztunk neki...