Két napot szántunk az átmenetre, ez is kb 7-800km. Itt nem találtunk olyan klassz kis motelt, mint a másiknál, hanem az egyik útmenti pihenőben kerestünk szórólapokat. Aztán persze nem lett sokkal olcsóbb, de legalább kényelmes volt. Az út elején végig a Nagy tavak utolsó, keleti tagja, az Ontario-tó mellett haladtunk, elég zegzugos a partja, legnagyobb befolyása a Niagara, kifelé pedig a Szent-Lőrinc folyó viszi a vizét.
Boston közelébe érve egy arborétumban ütöttük el az időt addig, amíg a szállásra bemehettünk.
A szállásunk egy klinkertéglás sorház egyik épületében volt, szállóvá alakították a három szintes házat, a földszinten voltak a kiszolgáló helyiségek, az emeleteken pedig a szobák. Itt az egyik szomszédos lakást is hozzácsapták, de a szobák méretével nagyon takarékoskodtak - amennyit itthon tartózkodtunk ebben a két napban, nem is volt szükség nagyobbra. Csak a kofferokat kellett átlépni időnként...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.