"Amikor Samuel Johnson kijelentette, hogy a hazafiság a gazember utolsó menedéke, akkor valójában a nacionalizmusra gondolt. Ez a szó azonban majd Johnson halála után vagy hatvan évvel jelenik csak meg az angol nyelvben. e hely nem alkalmas a két szó eltérő jelentésének filozófiai és filológiai taglalására, legfeljebb annyit jegyezhetünk meg, hogy a hazafiság lényegét tekintve defenzív, míg a nacionalizmus agresszív. Továbbá, hogy az előbbi mélyebben gyökerezik, mint az utóbbi. A hazafiság nem helyettesíthet semmilyen vallásos hitet, míg a nacionalizmus gyakran kielégítheti a gyökerüket vesztett emberek szellemi, sőt érzelmi szükségleteit. Gyakran a gyűlölet következménye; mint Chesterton igen bölcsen mondta, nem a szeretet (amely mindig egyéni és sajátságos), hanem a gyűlölet egyesíti az embereket. Ez is olyasvalami, amit Hitler ösztönösen megértett. ("A nacionálsoviniszta – írta egyszer Churchill hűséges támogatója, Duff Cooper – mindig elsőként bélyegzi árulónak honfitársait." Olyan igazság ez, amely nagyon is ráillik arra, ahogyan Hitler és pártja látta belső ellenzékét, és ahogy elbánt vele.)"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.