Sógorom meghívott bennünket a Szegedi Szabadtéri Játékok nyitóelőadására, a Zorba, a görög című táncjátékra. Ennek két okból is nagyon örültünk, egyrészt, mert az ember örül egy (előlegezzük meg) jó előadásnak, másrészt, hogy akad az új családi nemzedékben, aki nem csak azt tartja természetesnek, ha mindig csak kap...
Így aztán hajrá Szeged, megbeszéltük, hogy OK, de akkor előtte találkozó hatkor a Jobb, mint otthonban, ne menjünk már éhesen az előadásra. Végül ketten ettünk halászlét (megint fantasztikusan finom, és a foszlós friss fehérkenyérnek is lehetetlen ellenállni), ketten harcsapaprikást túróscsuszával, ketten meg halkerülők lévén valami mást. Egyben azért a végén egyetértettünk, mindenki jót evett. T barátnője ráadásul aznap vette át a diplomáját, így felköszöntöttük egy csokor tulipánnal.
Az előadás este kilenckor kezdődött, a Hold már lemenőfélben, az égbolt ibolyakékre sötétedett, amikor a fesztiváligazgató kiállt, és néhány szóval megnyitotta az idei, 83. évadot (amelyeknek nem mindegyikében voltak megrendezve a Játékok, a háború alatt és utáni években). Most is volt némi kétely, hogy fel lehetséges-e a Dóm altemplomának felújítása miatt állítani a színpadot és nézőteret, de egy furfangos fordulattal megcsavarták a felállást. A színpad a Dómmal átellenes oldalára került a térnek, így - Balogh Zoltán miniszter szavaival élve a nézők megvethetik a hátukat a hitben, a szereplőknek pedig a Dóm tornyai isteni mutatóujjként jelzik az irányt. Ő nagyjából ennyit mondott (valaki megtaníthatná járni, legalább, amikor megtisztel egy eseményt a megnyitójával), majd következett a polgármesteri megnyitó frappánsan és pátosztalanul, dícséretes összeszedettséggel és röviden. (Kép a http://pannonrtv.com-ról)
Az előadáson a Győri Balett tánckara és a Szegedi Balett szerepel, Zorba Pátkai Balázs, Bazil Artem Pozdeev, az özvegy Gyurmánczi Diána, a fiú Sebestyén Bálint. A nagyjelenetek jól érvényesültek színpadon - mi eléggé fent ültünk, onnan remekül látszottak a formációk. A szólók kifejezőek voltak, különösen megragadó volt Gyurmánczi Diána, különösen a fájdalmas, vagy kitagadásos jelenetekben. és nagyon karakteres Artem Pozdeev mozgása. A zene a jól ismert Theodorakis-kompozíció, a maga fülbemászó dallamaival.
A színpadkép és a látvány Dmitrij Simkin munkája, jól kitalált és kivitelezett, szürkén univerzális, kubista háttér, amelyet középen ketté lehet nyitni. Erre az alapra vetítették az adott jelenethez kitalált hátteret, tengerpartot, hegyvidéket, tüzet-vizet, mikor mi kellett. Átgondolt, megkomponált képek erősítették a mondanivalót (lásd a galériában). Nagyon pontos kellett, hogy legyen a kép is, és a vetítés is, hogy a szegleteken ne vesszen el a kép, ne váljék groteszkké a látvány.
Pazar előadás volt, és jó szervezés, látványos kép és tánc, köszönet azért, hogy eljuthattunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.