Tortuga 2.

Washingtonban egyszerűen jól éreztük magunkat. Élhető városnak látszott, közepesen régi (amerikai mértékkel mérve) épületekkel, grandiózus városközponttal, amelyik mégsem olyan fennhéjázó, mint Párizs. Nincsenek benne, hála az 1899-es magassági törvénynek, felhőkarcolók és magas házak, ettől kevésbé érzed magad elveszve a város utcáin (emiatt viszont nagy területen fekszik). Mindhárom hatalmi ág itt került elhelyezésre, de pl. a Legfelsőbb Bíróságot Philadelphiában láttuk. Lakossága kb 600 ezer fő. Az utcán közlekedők, a hajléktalanokat és kéregetőket leszámítva határozottan elegánsak és van bennük valami tartás - mintha a fővárosban élés privilégium lenne. A városközponttól alig három metróállomásnyira laktunk, parkok és sugárutak között, a nagykövetségi negyed szélén.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A lakosság kb. fele afroamerikai, a számuk a pár évtizeddel előbbi 80%-ról folyamatosan csökken. Ennek ellenére a polgármester-asszony is közülük került ki.

A központ, a National Mall középületek és múzeumok sora a Capitoliumtól a 169 méter magas Obeliszkig. Mi is itt kezdtük a napot, és estig nem jutottunk máshová...

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Sőt, másnap is itt töltöttük a délelőttöt, a szubtrópusi időjárás miatt a Természettudományi Múzeumban. Utána "úsztunk" egyet az Arlingtoni Temetőben.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az eső olyan szörnyű volt, hogy a ruháink még másnapra sem száradtak meg. Sebaj, majd a kocsiban, úton északnak...