Tortuga 2.

Az idei nagy utunk az USA keleti partjára vezetett. Az út saját szervezésű, egy-két ötletet merítettem az irodák kínálatából, de leginkább saját kútfőből találtam ki az útvonalat - három hét rövid, sok kompromisszumot kellett kötni, hogy időbe és pénzbe beleférjünk.

Az első uticél New York volt, itt öt napot töltöttünk. A repülőútról sokat nem érdemes írni, a jegy kétharmadába került Bécsből, mint Ferihegyről, és ezen a schwechati parkolási díj sem tudott érdemben rontani. Lehet, csúcsidőn kívül nem így lenne, de mi nem mehetünk, csak ilyenkor. Heathrow-n szálltunk át, ami hatalmas és kulturáltan jólszervezett, szavunk sem lehet sem az irányításra, sem a wifi-re. Az átszálláshoz egy órát mentünk a terminálok közt, úgy, hogy nem tévedtünk el (szerencsére a csomagok sem), és nem várattak az ellenőrzésnél sem két percnél többet.

A John F. Kennedy repülőtér sem kicsi, de ott egyszerűbb a közlekedés: van egy körjáratú vonat, amelyik minden terminált érint, és elvisz a metróig. A vonatra a jegyet egyszerűen megvettük, mert csak egyféle volt, a gondok a metróbejáratnál kezdődtek. Minden automatánál sorba álltak, és sokféle lehetőség közül lehetett (volna) választani. Itthon kinéztem egy hetes bérletet, de az automatán persze nem találtam oda, főként, hogy a mögöttem állóktól sürgetve éreztem magam (rossz, Közép-Európai beidegződés, mert tapasztalhattuk, hogy ott nincs türelmetlenkedés, beszólogatás). Így vonaljeggyel mentünk be a városba, szerencsénkre nem csak egyet vettem, mert kevés lett volna. Át kellett szállnunk, de pont az a megálló le volt zárva valami karbantartás miatt, ezért továbbutaztunk, majd átmentünk a másik oldalra (fent), majd új jegy a másik metróra, majd két megálló után ugyanazon a peronon átszállás az eredetileg megcélzottra, és így megint irányban voltunk. Mindez már este 11 után...

A szállót hamar megtaláltuk, és elfoglaltuk, nem kellett ringatni egyikőnket sem.

Reggel a Times Square, Rockefeller Center és környéke volt az első napi cél, de legelőször át kellett vennünk a New York Pass-t (ami nem biztos, hogy megérte anyagilag, de mindenhol soron kívül lehetett bemenni vele, és az idő megfizethetetlen), és kellett valami jó térkép is a városról, a nevezetességekről. A 42. utcánál van egy nagy turistahivatal, ott mindezeket letudtuk, és nyakunkba vettük a várost. Reggelink egy kis szendvics-bárban volt, kávéval. A kaja kitartott délutánig, olyan bőséges volt, közben az ablakból néztük az egyre zsúfoltabbá váló város nyüzsgését, majd erőt gyűjtöttünk és belevetettük magunkat a forgatagba.

Öt napot voltunk a Nagy Almában, bizonyos szempontból (látnivalók, pl.) kevés volt, más szempontból viszont sok a nyüzsgésével, a multikultúrájával, a szemetességével. Minden percet kihasználtunk, amíg az erőnkből futotta. Beszéljenek a képaláírások.

.

.

.