|
Persze, mindannyian ismerjük ezt a fogalmat, de azt, hogy mit jelent ennek az árnyékában élni, azt igazából Britanniában lehet megtapasztalni. Először csak az apró jelek: mindenhol a gazdátlan csomagokra vonatkozó felhívások,a golyóálló-mellényes, gépfegyveres rendőrök-őrök.
Szerencsére a múzeumi ruhatár befogadta. Nem tanulsz, a közép-európai szabálykövetés hozza a következő hibát: a csomagodban a pipere meg az ajándék nincs külön csomagolva az előírásoknak megfelelően (Ferihegyen jó volt, és összesen nem érte el a fél litert). Ez a kisebbik baj, de a jutasi őrmester empátiájával rendelkező (szőke, női, harmincas) vámtiszt a feleségednek szánt angol fűszeres mártást azonnal kihajítja, a stilton sajtért, hogy ne kerüljön erre a sorsra, minden sármodat be kell vetned, majd visszazavar a sor elejére az újracsomagolt cuccoddal átesni a teljes beléptetésen. Biztos nagyon szimpi lehettél, gondolod, majd távoztodban elkapod a szemét a nőnek, és gyorsan egy csókot fújsz felé a tenyeredből - nem tudni, látta-e, de a gyors elfordulás erre enged következtetni. Most nagy a kísértés, hogy kijavítsam negyvenesre, de úgysem olvassa... |
Aztán elköveted az első hibát: nem hagyod a szállodában a csomagod, majd beteszed a pályaudvaron a csomag-megőrzőbe, és úgy töltöd a napod, délután megúszol vele egy utat. Csakhogy a pályaudvaron nincs csomagmegőrző, legalábbis az a szekrényes-kulcsos nincs. A beadós pedig? Mint a reptéri beléptetés: ugyanaz a biztonsági rendszer, átvilágítás, az ára is ehhez mérhető. Pedig logikus, mégsem számítasz rá.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.