Egyik barátom megkért, segítsek.
Alig volt 18, amikor az apja elhagyta őket, majd gyorsan új párja lett. A volt családdal nemigen foglalkozott, ez egész későbbi kapcsolatukra rányomta a bélyegét.
Nemrégen meghalt az apa, végrendelet nélkül. Az özvegy először mézesmázos volt - nem kell félnetek, minden rendben lesz, nem jártok rosszul. Ennek kicsit ellentmondott, hogy a halálos ágyon fekvővel megpróbált aláíratni valami hevenyészett végrendelet-félét, de nem sikerült.
Most el kellett menni, mert közölte, hogy amit az apa vitt a házasságba, azt kiadja, erről adott listát is. Ebben segítettem, elhozni.
Az emberi lélek olyan mélységes bugyrával találkoztam, belecsöppenve az egészbe, amitől teljesen ledöbbentem. Egy értelmes, intelligens felnőtt milyen hihetetlenül le tud alacsonyodni. Együtt élt negyedszázadig valakivel, akinek a családját, emberi kötődéseit képtelen volt elfogadni. és ezt ma már nem is rejti véka alá. Undok, rosszindulatú, barátságtalan sőt modortalan volt egész nap. Holott nem kellett volna mást tennie, mint a minimumot, ami emberileg elvárható.
A közös szerzemények fölött - több, általa eltitkolt bankszámla, stb. után - tovább folyik a vita.
Egyébként: közgazda. Mikroökonómiából vizsgázott játékelméletből. Tudja, hogy a legjobb stratégia az együttműködés: ekkor jön ki mindenki a legjobban a játszmából, ekkor optimális a kimenetele. Rajta kívül mindenki kompromisszum-kész.
Van, amikor semmi sem drága.
(Ezért kell végrendeletet írni, ezt most én is, sokadszor, jól elhatároztam.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.