Nem a blogom iránti túlzott rajongás okán mentünk el a címbéli vendéglőbe pénteken, hanem mert ez még G születésnapjához tartozott, csak halasztottuk, és egyik ismerősünk ódákat zengett róla, teknősök a talpad alatt, meg ilyenek. Mostanában úgy tűnik, ez a kalóz-fíling nagyon menő, majd' minden magára valamit is adó városban van erre a tematikára ráhúzott étterem, tengerre, magyar!
Netről telefonszám (öt hónapig hordtam a pénztárcámban, más kincsek mellett), majd felhívtam őket, hogy ma este. Pillanat, mondta, lapozás, igen, akkor hánykor? Hány fő? Sajnos... itt megijedtem, csak kilencig tudjuk az asztalt adni. Ok, legyen. Azt vártam, ezren lesznek, ehelyett egy asztalnál ültek a nyolcból, meg a belső teremben egy társaság. Az épület kívülről barlangra hajaz, belülről ugyanaz, keresztezve valami kikötői fagerendás-hajóköteles érzéssel, de a teknősök szabadságon voltak, az egyik asztalcsoporthoz kis hídon kell átmenni, alatta csobogó, ott lettek volna, gondolom.
A bejáratnál kordon és hajóharang, de jött a pincér és leültetett. Az étlap erősen kalózkapitányos, nagy kalózok és még nagyobb haramiák kedvenc ételei, gyerekeknél kis fenyegetés, ha nem esznek rendesen, Vékony Bobot áthúzzák büntetésül a hajó alatt, de rengeteg féléből választhattunk.AZ étlap nagyon átgondolt, tökéletesen megfelelt a kalózos dizájnnak, tele ötletekkel és ígéretes kajákkal.
Mindketten halat ettünk, lepény- és nyelvhalat különféleképpen elkészítve, G-é a spenótos mártás ellenére nagyon finom volt, az enyém is jó, ízletes a mandulás tésztával, a zöldborsmártással nem voltam annyira megelégedve, olyan semmilyen volt, ennél még a gyári is karakteresebb. Ennek ellenére megállapítottuk, hogy a konyha jó. Olyan mennyiségű volt az étel, hogy komolyan elgondolkodtam a desszerten, de aztán nem okozhattam csalódást G-nek, ezért egy chilis csokoládéparfét választottam. A pincér azonnal kérdezte, kedves mosollyal G-re nézve: hozhatom két étkészlettel? Így szépen ketten elnyalogattuk, megkoronázva vele a vacsorát.
Közben folyamatosan érkeztek a népek, tényleg úgy tűnt, a kalózok vendégei éjjel szeretnek vendéglőbe járni :).
A felszolgálás korrekt volt, nem hagyott üldögélni a kiürült tányér felett, és közben is ránknézett, érdeklődött, minden rendben van-e.
A számlát kis kincsesdobozban hozta, mi feltöltöttük és távoztunk. Kellemes este volt, és most már odatalálunk - csak ne lenne ilyen messze.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.