Tortuga 2.

Ezt az átköltést azért írtam, mert a blogring nevű Főhatóság három hete kirúgott, mondván, nem vagyok blog. Vagy valami ilyesmi. Azóta törtem a fejem, mivel vághatnék vissza nekik, egy szimpla anyázó email nem játszik, olvasatlan kuka. Végül ezt találtam ki,én már csak ilyen rafinált köcsög vagyok.
Ugye egyértelmű, hogy ezek után befogadtak, és bloggá minősítettek? Nyilván elolvasták az alábbiakat, és elszégyellték magukat :)
Büszke blog vagyok.

"Prostatikus Zségé Jeltz lassú mosolyra húzta az arcát. Nem is annyira a hatás végett tette, mint inkább azért, hogy felidézze az izommozgások megfelelő sorrendjét. Éppen befejezte terápiás szempontból roppant hatékony üvöltözését foglyaival, úgyhogy most kellemesen elernyedt, és készen állt egy kis érzéketlenkedésre.

A foglyok egy, a Blogok Élvezetét Szolgáló Székben ültek - beszíjazva. Blogírásuk várható fogadtatásának tekintetében a Zségék nem tápláltak illúziókat. Valamikor régen a fejükbe vették, hogy kielégítően fejlett és művelt fajként ismertetik el magukat; korai irodalmi erőfeszítéseiket is ennek jegyében fejtették ki. Utóbb ezt feladták, és egyetlen hajtóerejük a mohó vérszomj maradt.

Hideg verejték verte ki Blogring Perfect homlokát, s lassan csordogált a halántékához rögzített elektródok körül. Az elektródok bonyolult elektronikus készülékekhez kapcsolódtak - képzeterősítőkhöz, ritmikus modulátorokhoz, alliterativ rezonátorokhoz, hasonlattárakhoz -, valamennyi a blog nyújtotta élmény fokozott átélését szolgálta, és azt, hogy a blogos gondolatokból a legapróbb nüansz se vesszen kárba.

Blogring Dent vacogva ült a székben. Fogalma se volt, mi vár rá, de tudta, hogy aznap semmi kedvére való se történt, s nem bízott a gyors javulásban.

A Zségé hozzálátott, hogy felolvassa a saját maga kreálta, bűzös kis passzust.
- Ó, pirsönő morgolosta - kezdte. Fájdalmas rángások futottak végig Perfect testén; erre még ő se számított.
- ...Vizelevényeid mint a / többözös rejtjeméh hátán a szederjes gennyekély. - Aaaaaaauuuuuuuuhhhháááááhh! - nyögött Blogring Prefect, és fejét hátrarángatta, míg a fájdalom csomókban taposott át rajta. Halványan látta, amint Blogring Dent előre-hátra hintázik a szomszéd széken.

Összeszorította a fogát.
- Huss, fohászom száll feléd - folytatta a könyörtelen Zségé -, kedvelátos zümmögényem!
Hangja a szenvedély borzasztó magasságaiba csikordult.
- Abroncskodón körbesarj suhogó pettyeleveddel, / mert szétmarcangolom takonybibircsókjaidat pacagánycsökömmel, meglásd!

- NNNNNNNNjjjjjjjjjuuuuuuuhhzhhhhhhhauuuuuhhhhh! - üvöltötte Blogring Prefect, és még egyszer megvonaglott, ahogy az utolsó sor elektronikus lelkesültsége telibe kapta a halántékai között. Összecsuklott.

Blogring Dent lezseren hátradőlt.

- És most, Földlakók - berregte a Zségé (nem tudta, hogy Blogring Prefect tulajdonképpen a ????? környékéről származott, s fütyült volna rá, ha tudja) -, egyszerű választási lehetőséggel ajándékozlak meg benneteket! Vagy elpusztultok az űr vákuumjában, vagy... - rövid hatásszünet - vagy pedig megmondjátok, hogy tetszett a blogom! Hátravetette magát a hatalmas, bőrszerű, denevér formájú székben, és foglyait figyelte. Megismételte a mosolyt.

Blogring Perfect hörögve kapkodott levegő után. Végiggörgette berozsdásodott nyelvét száraz szájában, és felnyögött.

Blogring Dent vidáman így szólt:
- Az igazat megvallva, nekem tetszett.

Blogring Prefect leesett állal bámulta. Ez a megközelítés föl se merült benne.

A Zségé meglepődve húzta fel a szemöldökét; ezzel sikeresen eltakarta az orrát, ami önmagában is hasznos volt.
- Nagyszerű! - berregte meglehetős ámulatban.

- Hogyne - mondta Blogring Dent. - Némely metafizikai szóképet igazán különlegesen hatásosnak találtam.

Blogring Prefect tovább bámulta Blogring Dentet, s azon volt, hogy gondolatait e totálisan új koncepció szolgálatába állítsa. Lehet, hogy innen is kiszemtelenkedik magukat?

- Folytasd csak - bátorította a Zségé.

- Ó... és... ööö... a ritmikai eszközök is érdekesek - folytatta Dent -, ahogy jól érzékelhetően ellenpontozták a... ööö... - és belezavarodott.

Ford a segítségére sietett és megkockáztatta:
- Ellenpontozzák a metaforák szürrealizmusát, melyek a ... ööö... - Ő is elakadt, de Arthur már újra felkészült.
- ...melyek a szerző könyörületes lelkéből fakadó humanitásra...
- Zségéitásra - sziszegte Perfect.
- Zségéitásra (bocsánat) - Dent kezdte biztos talajon érezni magát -, Zségéitásra alapozódnak, és átszövik az egész blogstruktúra gyökét, itt szublimálva, ott transzcendentálisan, összességében pedig összhangra törekedve a másik alapvető kettősségével - Dent a diadalmas crescendo felé közeledett -, míg az olvasó kifejező és életteli betekintést nyer a... ööö... a... - A crescendo majdnem kudarcba fulladt, ám Perfect megadta a kegyelemdöfést.

- ...betekintést nyer a költemény mondanivalójába! - vágta ki. Aztán a szája sarkából odasúgta: - Jól van, Dent, ez nagyszerű volt!

A Zségé szemügyre vette őket. Fajának megkeseredett lelke megrezzent egy pillanatra, de aztán másként döntött. Túl kevés, túl késő. Hangja most leginkább a nejlonharisnyát szaggató macskáéra hasonlított.

- Tehát úgy vélitek, azért írok verseket, mert komisz, szívtelen, könyörtelen külsőm mélyén igazában arra vágyom, hogy szeressenek? - Várt egy kicsit. - Így van?

Blogring Prefect idegesen felnevetett.
- Igen, akarom mondani, igen, ugye - mondta -, végül is mindannyian, lelkünk mélyén, hiszen tudod... ööö...

A Zségé felállt.

- Teljes tévedés - mondta. - Azért írok, hogy komisz, könyörtelen, szívtelen külsőmet kellemes megkönnyebbüléshez juttassam. Egyébként mindenképpen kidobatlak titeket a hajóról. Őrség! Vigyétek a foglyokat a hármas számú légzsiliphez, és hajítsátok ki!

- Micsoda?! - Blogring Prefect.

Tagbaszakadt, fiatal Zségé őr lépett mögéjük, és dagadt mancsaival kitépte őket a szíjak közül.
- Nem dobhattok minket az űrbe! - kiabálta Blogring Prefect.
- Az ellenállás értelmetlen - bömbölte a Zségé őr."

Amit változtattam, az DŐLT, a többi szó szerint a Galaxis utikalauz 7. fejezete. Bocs, Adams, nem volt jobb ötletem.