|
Banánt eszem kilószám, mióta a fogdoki széttrancsírozott.
Tegnap sikerült elhoznom egyet, ami már majdnem folyt - ehhez persze a táskámban uralkodó, csak női retikülhöz hasonlítható tohuvabohu is hozzájárult. Az íze nem volt rossz, jó érett és édes.
Legalábbis az, amit mi annak nevezünk.
Megbízható utazók szerint a helyben, a fán érett és ott leszedett-elfogyasztott banán, és az általunk ismert, hűtőházi érlelésű banán csak külalakjában hasonlít egymásra, mintha két különböző gyümölcsről lenne szó.
Nem egy fajtája van, hanem mint az őszibarack nálunk, olyan természetesen válik sokféle fajtára. Én ezt személyesen még nem tapasztaltam.
Hátha egyszer.
Annyi minden van, amit az ember szeretne még az életében egyszer látni-hallani-tapasztalni. Felírom ezt is a lista aljára: banánfa alatt ülni, és frissen szedett, érett banánt enni.
Közben boldognak lenni: nem írom fel, annak jönnie kell magától.
|
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.