Tortuga 2.

Írok, ha úgy érzem. Olvasok, mindig.

Friss topikok

  • alaurent: Kösz a figyelmeztetést, javítottam. (2013.03.08. 07:30) Tadamm
  • perenne-2: A várost felvásárolták az oroszok (szó szerint), így a tulajdonosokat hallottad. (2012.11.14. 06:17) Karlovy Vary

Címkék

ajándék (1) arborétum (3) Ausztria (7) Balaton (4) balett (3) Ballada (2) bank (1) barátok (13) Bécs (10) boldogság (1) bor (2) Budapest (27) csak úgy (19) család (38) Csehország (3) csoki (2) divat (1) doki (5) egészség (2) egyestés (1) Egyiptom (2) ékszer (1) élmény (1) emlékek (16) esszék (3) étterem (7) ezjó (19) festészet (4) film (12) foci (1) fotó (5) Füles (1) Gaudi (1) gazdaság (1) gonosz (1) gyász (7) gyerek (3) háború (3) hagyomány (4) hatalom (4) hazánk (33) házasság (7) (3) Hollandia (14) Horvátország (1) ígéret (1) irodalom (3) Itália (10) játék (2) jókívánság (10) kaland (1) Káli-medence (2) kapcsolat (3) kár (2) karácsony (6) karikatúra (1) kert (6) Kiállítás (8) Kirándulás (27) koncert (1) konyha (13) könyv (21) környezet (6) krimi (5) kultúra (41) kutya (1) London (6) macska (1) Málta (7) mesélek (19) munka (14) művészet (12) múzeum (17) Nemzeti Park (1) nők (7) nosztalgia (10) oceanárium (1) oknyomozás (1) oktatás (2) olvasmány (23) opera (14) öregség (1) ötlet (1) ötvenhat (4) Passio (1) Pécs (4) pénz (15) politika (26) régészet (2) repülés (5) rohanás (1) romantika (1) Sajnos (15) scifi (3) Skócia (1) Slamperáj (19) sör (2) sosetanulunk (1) Spanyolország (15) sport (13) szecesszió (4) Szeged (1) szerelem (1) szerencse (1) színház (28) Szlovénia (1) szocreál (1) szökőkút (1) szórakozás (14) tánc (13) tanulás (2) technika (1) Télapó (1) telek (1) templom (10) tengerpart (2) természet (9) történelem (27) tudomány (3) tutifrankó (9) ünnep (21) USA (17) utazás (70) üzlet (3) vágy (3) válás (3) vár (7) városnézés (53) végrendelet (1) vers (26) vígjáték (1) virág (13) víz (6) vulkán (1) wellness (3) zene (58) zoo (2) Címkefelhő

Tadamm

"De az a máglyára vetett Radnóti-kötet nekem azt üzeni: muszáj szólni.

Hát az egyházaknak, különösen a „történelmieknek”? Nem kellene végre komolyan megsértődniük, hogy orrba-szájba zsidózó, cigányozó, buzizó (igen!) szervezetek, emberek magukat „kereszténységükkel” akarják „igazolni”? Nem kellene minden korábbinál határozottabban visszautasítani, hogy a legaljasabb törekvéseket próbálják a keresztény hittel „szentesíteni”? Nem kellene a híveknek elmondani, milyen sátáni bűnökről van szó? Nem kellene a társadalomnak megüzenni: nem hagyják szó nélkül, ha gyilkos indulatok fertőzöttjei keresztényinek mondják a barbár aljasságot?"

2009.12.16. 08:17 alaurent

Karácsonyvárás

 

Több emberrel beszéltem, meg itt a blogon is látom, hogy kialakulóban a karácsonyítisz. Van, aki minden december 15-20 között kezdődően fiziológiai tüneteket is produkál. Amelyek természetesen elmúlnak az ünnepek végére, nyom nélkül.

Azt is látom, hogy ennek kialakulása leginkább a környezet függvénye: az adott családban mik a szokások, hogyan és kinél jönnek össze, ki és milyen ajándékot kell hogy vegyen/kapjon/készítsen/adjon, nem kívánt törlendő, a hangsúly a KELL szón van.

Nagyon szép dolog az, amikor a család szenteste vagy valamelyik másnap hagyományosan összejön valakinél. Az a kérdés, hogy akire az a megtisztelő feladat hárul, hogy vendégül lássa a többieket, milyen segítséget kap, milyen a családi összetartás, illetve, hogy általában milyen a légkör a családtagok között. Tág tere nyílik a képmutatásnak, és lehetőség a másik finom piszkálására, másrészt viszont mód lenne a fennálló problémákat elsöpörni, és egy napot békében együtt lenni. Ne adj Isten, már előtte a feladatokat megosztva tehermentesíteni a vendéglátót...

Minden karácsonynak a csodavárás hangulatában futunk neki. Vajon elég erősek leszünk-e áldott békességben együtt lenni? Aki előre szorong, menekülne a Bahamákra de nem teheti, annak vajon beigazolódnak a félelmei? A romeltakarítás során hányszor, hány helyen hangzik majd el a sóhaj: istenem, de jó, hogy csak egyszer van egy évben?

Ahol szokás a karácsonyi asztali áldás, ott talán elhangzik a hála annak címezve, aki a legtöbbet tette-dolgozta az alkalomért. Ahol nem, ott lesz-e elegendő ölelés és mosoly? Mi itt csak reménykedhetünk.

Mintha saját magunknak gyártanánk és szaporítanánk a problémákat... A díszlet-világnak való megfelelni-akarással, az együtt-meneteléssel a nagy csinnadrattában.

Ülj le, gyújts meg egy gyertyát, és maradj mellette pár percig. Rajtad is múlik.

 

Végre egy John Lennon

Szólj hozzá!

Címkék: család ünnep karácsony


A bejegyzés trackback címe:

https://laur.blog.hu/api/trackback/id/tr85843463

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása