Naponta átélve azokat az apró bosszúságokat, amelyek olyan sikeresen megkeseríthetik az ember szája ízét a legszebb időszakokban is, úgy gondoltam, kiírom magamból ezeket.
Mi sem egyszerűbb, mint a honi WC-k állapotával kezdeni, de csak azokról beszélek, amelyek - elvileg - jó kezekben vannak.
A másutt jól bevált technikák ebben az országban szemmel láthatóan csődöt mondanak.
Hiába fizetős, attól a pályaudvari toalett az aluljáróig szaglik. Igaz, a szagba jó adag fertőtlenítőillat is vegyül, de ettől még nem válik bizalomgerjesztőbbé a helyiség.
Hiába óránként aláírós, ebből nem következtethetünk a tisztaságra. Pl, csak, hogy látható legyen, mire gondolok. A 47-es úti MOL kútnál a fali ív minden órában alá van írva, mintha takarítottak volna, de annak nyoma sincs, a bűz és a ragadás mindenhol. A MOL kutaknál általában sincs rendben a dolog, az M1-en a Marche alatti 200Ft-os klozett is minősíthetetlen (de legalább a kávé árába beszámítható).
Ennél csak az AGIP-ok rosszabbak. Ott még nem találtam olyant, ahová ráérősebb ember betenné a lábát, komolyan a régi vasútállomási wc-k feelingje lengi körül - és ezzel mindent elmondtam.
A gyorsétkezde-láncoké elmegy, kivétel a Bábolna melletti, de ott az asztalok, a padló állapota is elfogadhatatlan, csodálom, hogy még nem vonták meg tőlük a jogot.
A zene jó, de a pasi néha, mintha a Fialát látnám - várom, mikor csapja le a gitárt, hogy 'nektek kedveseim, még ennyit sem' !
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.