A debreceni MODEM Megváltók című kiállítása kapcsán láttam Marc Quinn két szobrát, a Szfinx és a Victory címűeket:
.jpg)
Tetszettek, mert megfogott a hajlékonysága, a kivitelezhetőség határán elkapott mozdulat, a kitekeredéssel ellentétesen nyugodt arc, a szobor anyagának szinte bársonyos finomságú kidolgozottsága, a lábak légiessége.
Mit is mondott az öreg székely? "Hát ezt már azért én sem gondótam vóna!"
(De minek a tűsarkú?)
Ha már Marc Quinn, volt Angliában egy szabadtéri szoborkiállítás, sajnos csak neten láttam, ott egy - másként - meghökkentő szobra volt, a Planet.
És bár nem Marc Quinn, de ő is készíthette volna a harmadikat :D
A fotó Thomas Rusch munkája. Az oldala is pöpec, a portréi megtekintésre érdemesek.
A nézgelődéshez kis talpalávaló:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.