Utazni jó.
Ismeretlen, legfeljebb képeslapon látott helyekre. Mindig máshová, más tájakra, más vidékekre, más emberek, más szokások közé. Elég, ha utazol száz-százötven kilométert, és mintha már nem otthon lennél - vagy mégis, de ez nem a Te konyhád, nem a te környezeted, ismerős és idegen egyszerre. Amit ott töltesz időt, az a tiéd, és amit magaddal hozol, azzal több leszel. Nem kell felkészülni, elhatározni, megtervezni, elég egy hirtelen gondolat, és mehetsz, hiszen várnak, számítanak rád, beszélik a nyelvedet, segítenek, szállást kapsz, vacsorát.
Ha messzebbre mész, az más. Nem mered bevállalni az improvizálást, ebből már kinőttél. Elkezded tervezni, bújod a térképet, ha már ott vagyunk, mit nézzünk meg, megálljunk-e itt, vagy inkább menjünk arra? Számolod a kilométereket, rájössz, hogy sok lesz, többet vezetsz mint nézel, minden éjjel más városban, ne tolj ki magatokkal. Önuralom, rövidebb utak, kisebb szakaszok, kevesebb város, több nap egy helyen, ha kell, majd csillagtúrázol, a helyiek úgyis tudnak olyant ajánlani, ami nincs a könyvben, mégis kár lenne kihagyni. Vagy elindulsz az orrod után, és majd alakul valami, a rutinod azt mondatja, nem kell félni, Európában vagy.
Nektek négy nap egy városban térdig járt lábakat, múzeumi belépőket, parti láblógázást, eldugott reggelizőhelyeket, esti sörözést jelentenek, áruház, mall, bevásárlóközpont kizárva, előtte a téren ülni, az igen, figyelni a népet, a hullámzó tömeget, milyen jó, hogy nektek most nem kell rohanni, nincs munka, nincs kötelesség, nincs ki jön ma vacsorára, mit főzzek neki, lazulás van, jóleső fáradtság van, nagy alvás van, élmények vannak, sűrű kattintások a géppel, elkapott arcok, tornyok, vízköpők dokumentálása.
Jegyet veszel, utat foglalsz, szállást keresel, bedandbreakfestekkel levelezel, válaszul elutasítást, elfogadást, és sokszor kedves mondatokat kapsz, időjárás-jelentést, tanácsot az útra, a mit vigyélre, mint egy nagy család. Ha hasonló stílusban válaszolsz, a nyárig még több levélváltásra számíthatsz. Készülsz, tervezel, számolsz, próbálod kitalálni a tutit, de úgyis úgy lesz jó, ahogy lesz, olvasod az útikönyvet, keresel könyvet egy táncról, egy festőről, tematizált olvasás.
Azt veszed észre, hogy a két hét útból észrevétlen két hónapot csináltál, otthon a géped előtt, az ágyban olvasva elalvás előtt, képeket gyűjtve, vasúttársaság honlapját böngészve, ismerőst faggatva.
A két hét egy pillanat alatt el fog röppenni, rövidebb lesz, mint bármikor, és tudod, hogy egész télen annak a képei fognak pörögni a monitorodon, ha egy percig nem nyúlsz semmihez. Vissza fogtok vágyni, esténként eszetekbe jut egy-egy pillanat, megbeszélitek, emlékszel? - fogod meg a kezét, válladra hajtja a fejét, és otthon vagy.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.