Ó, egek! - mondhatnám, a frappáns címfordításra, de biztos lenne valaki, aki megmagyarázná, ettől miért ülnek be többen a moziba. Igaz, volt már rosszabb címadás is.
A film kiemelkedik a Clooney, a sármőr (nálunk Ocean... címen futott) sorozatból. Nekem a Jó estét, jó szerencsét című filmje ugrott be, mint amelyik hasonlóan sok gondolatot indított el bennem. (Azt is be kellene mutatni valamelyik országos adón, nem baj, ha az ember néha szembesül azzal, hogy mik voltak/vannak/lehetnek.)
Ebben a filmben ő az a munkatárs, aki állandóan utazik, és még élvezi is. Életcélja a tízmillió repült kilométer elérése, ami teljesül is a filmben. Évi 30-40 napot tölt otthon a leginkább egy modern garniszállóra emlékeztető, csupasz, rideg, személytelen garzonlakásában (a hűtőjében is csak "féldekásokat" tárol, mint a szállodai minibárokban). Emberi kapcsolatai, barátai nincsenek, a családjával (két lánytestvér) is csak ímmel-ámmal tartja a kapcsolatot. Ennek ellenére teljesen elégedett, semmi nem hiányzik az életéből. Mígnem, egyszercsak.
Ez az egyszercsak Alex (Vera Farmiga zseniális alakításában), aki szintén sokat utazik, és akivel a kapcsolat csak visszatérő egyéjszakás kalandok sorának indul. Ez mindenkinek megfelel, amíg Ryan magával nem viszi őt a húga esküvőjére, és ott nem szembesül azzal, hogy van család, van fészek, vannak emberi kapcsolatok, van meghittség.
Ezzel egyidőben kap társat az útjaihoz egy huszonéves fiatal pszichológuslány személyében az utazásaihoz (Anna Kendrick, jó szerepben, ígéretesen debütálva). Ő az, aki akaratlanul is elindítja a változást Ryanben
a fiatal szemléletével, és azzal, ahogyan kiborul a barátjától kapott szakító sms után. A két nő beszélgetése a kapcsolatokról, elvárásokról, életcélokról és azok időbeli változásáról fordulópont a filmben és Ryan lelkében.
Vajon van-e számára kiút az eddigi életéből? Van-e feloldozás, lehetséges katarzis még ebben a korban, ennyi megkövült életvezetési szokás után? Képes lesz-e emberi kapcsolatokra? Én nem árulom el a válaszokat. A filmet érdemes megnézni, elmond pár értelmes dolgot a fontos és kevésbé fontos dolgokról, a rangsorolás fontosságáról.
Három nap múlva még emlékszem, mit láttam.
Ö is Anna Kendrick, hogy legközelebb is megismerjük :)
(biztos van, akinek ismerős a Twilight-ból)
Azt hiszem, Paul Simon dalában ez pont nem szerepelt...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.