Szombaton az előre megtervezett utunkat lejárva, impulzusszerű ötlettel beugortunk a Symába. Csak ott derült ki, miért is mentünk: ékszer és órakiállítás volt a B csarnokban. Mivel ilyen készületlenül mentem, ezért csak a legfontosabb benyomásokról írok. Valószínű jókor értünk úgy egy óra után, mert később érezhetően nőtt a tömeg, addig viszont kényelmesen lehetett nézelődni, kérdezősködni, sok helyen próbálni is lehetett. Akik számomra a szakma nagyjai (és persze önálló boltjuk van valahol a városban, mert egy mezei user ugyan honnan szerezne máshonnan információkat), mind ott voltak.
Jelen volt Bartha Ildikó is. Ő a szecessziós stílust alkalmazza, a saját látásmódján átszűrve, de a stílust hűen követve, filigrán alkotásai remekművek. Képem sajnos nincs tőle.
Nagyon jó volt mindkét művészeti szakközépiskola standja, sok egyedi látásmódú, és nem a trendet másoló munka volt a diákjaiktól.
Voltak kint lengyel borostyán-ékszerkészítők, meg egy cseh gránátköves ékszercég, a munkáik a megszokott, Krakkóban a Posztócsarnokban és Karlovy Varyban a főutcán árusított hagyományos ékszerek voltak.
Érdekes volt a Spinning Jewelry kombinálható gyűrű sorozata: két-három, vagy akár több vékony gyűrű kombinációjából összerakhatod a saját egyéni ékszeredet (ők Dániából jöttek kereskedni). Nekem tetszett, ötletesnek találtam, G-nek sok volt, így a felpróbálás elől is megszökött.
Hatalmas kollekcióval jelent meg egy nagykereskedés, ők német jegygyűrűket, ékszereket forgalmaztak, azt állítják, hogy 300 boltba szállítanak az országban. A kollekciójuk egy része nekem nagyon egyen volt, de néhány szép, egyedi darabot is láttunk, G is innen választott (többek közt). Pedig azt, hogy van elég jó ötvös az országban, azt a kiállítás is megmutatta, még sorolhattam volna a neveket, akár a szakközepesek közül is. Ez nekünk bíztató, a nagykeres nyomulás sem nekünk, sem a végzősöknek nem annyira.
A világ bonyolultságához egy adalék: a nagykert egy székely-szász szülőktől származó, Germániába Erdélyből kiszármazott ember gründolta, és most ő nyomja le a hazai ötvösöket, ékszerkészítőket.
Büfé (a hagyományos értelemben) nem volt, Mozart-golyót, forró csokit és pálinkát áruló leülhetős igen. A chilis forró csokijuk remek, valami jusson a pasiknak is.
Fura csaj fura dala, hadd szóljon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.