A magas színvonalú, és emberközpontú egészségüggyel való találkozásaim mindíg emlékezetesek maradnak - túl önérzetes pógár vagyok, azt hiszem. Talán valamikor elhittem, hogy ha én fizetem azt, amiből ők dolgozhatnak, akkor talán... nem folytatom, azt vérmérséklet és legutóbbi személyes tapasztalat alapján mindenki befejezheti.
Pár éve volt valami, ami miatt visszahívtak, mint kiderült, egy lábon kihordott tüdőgyulladás nyomai. Azóta rendesen elmegyek, elkísérem G-t, akinek kötelező. Legutóbb fura dolog történt: nem fogadtak, közölték, hogy nincs elég filmjük, majd értesítenek. G-t fogadták.
Nekem több sem kellett, küldtem erről beszámolót Illetékes Elvtársnak, de ő pont nem ért rá, így a dolog elszállt a levegőbe. Közben valahonnan kerülhetett pár köteg film, mert értesítettek, hogy izibe menjek, nekem már kötelező, koromnál fogva. És ha nem, akkor így, meg úgy.
Törvénytisztelő polgár lévén elcsattogtam, lefotóztak, de azért felmerül itt egy pár kérdés. Most hagyjuk a viszonosságot, én ugye nem késhetek az állam felé egy napot sem a bevallásokkal, napláne a befizetésekkel, ő meg nyugodtan elküldhet, egy előre kiszámítható, tervezhető kellék hiánya miatt, egye fene.
De a fenyegetőzés! Saját érdekemre hivatkozva ezek után nem kéne engem terrorizálni, és lehetne egy kicsit visszább venni a hevületből. Elnézést nem kell kérni, de az egyenpapír udvariasabb átfogalmazása, ha a saját házunk táján ennyire nincs rendben semmi, akkor egyetlen fillérbe sem kerülő beruházás lenne. (Valahol el kell már kezdeni, kedveskéim!)
Hát ez valami hihetetlenül bizarr, németül!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.