- A helytelenség az emberi világban teljességgel helyénvaló! - hallotta hirtelen emlékeiből az apát hangját (...)
- Pedig, ha a helytelenség helyénvaló, - gondolta most Lin-csi, akkor el is fogadható. Kár miatta háborogni, nem is méltó. A hitványnak, a gonosznak kiszolgáltatott tehetetlen jószándék viszont valóban az emberi világ legnagyobb szégyene - jutott Lin-csi eszébe másik gondolatuk a ciprusfánál.
- Kár az aljasság miatt
jajra nyitni a szádat:
nincs ennél hatalmasabb,
nincs, mi többet árthat.
Bántatlanul bontja ki
erejét a rosszban,
a jót fogságra veti,
gyilkol minden korban -
(...)
Vándor! Meg nem állítod -
mi haszna dohogni?
Forgószél vagy sár, piszok -
hagyd csak kavarogni -
A tejben a vaj nem látszik.
a Tanítás néma titok.
Tudásból nem-tudás fakad,
szívedre bízd látásodat -
jutott eszébe végül annál a ciprusfánál egy távoli vidéken följegyzett okosnak tűnő gondolat. Kis fenntartással még a következtetéssel is egyetértett. Magának azonban így fogalmazott: szívedre és józanságodra egyszerre bízd látásodat. Ezzel a gondolattal indult sétájára tovább a Fehér Igazgyöngy kolostorának kertjében...
(Su-La-Ce: A ifjú Lin-csi vándorlásai, Sári László közreadásában, Írás kiadó 2004.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.