Gyönyörű idő volt a hétvégén, a Balaton mentén pattanásig feszültek a mandulafák rügyei, Arács környékén virágba borulva is láttunk párat, sőt egy kertben egy félig kinyílt tulipánfát is láttunk.
A kert tele van ibolyával, és a méhek szorgosabbak voltak, mint mi: mire odaértünk, már javában dolgoztak...
A nedvek beindultak a korai fákban, mindenfelé ágaskodnak a hagymások levelei az ég felé. A tavaly kirakott fokföldiek zsemlényi virággömbbel mutatják, jól teleltek.
A fűzfák sárga és piros hajtásai messziről virítanak az út mentén.
A rózsákon ujjnyi hajtások, a metszésükkel szinte elkéstem.
A bazsarózsa gumói a földön, mint piros tojások a fészekben, gubbasztanak.
A két mandulafát kivágtuk, egy-két napon múlt a kivirágzásuk - pár águk most itt a szobában próbálkozik. Sikerült úgy leszedni, hogy a közrefogott villanyvezeték meg sem rezdült!
Minden be akarja hozni a hosszú tél után a lemaradást. Egy órát én is félmeztelenül dolgoztam, pedig borzongatott néha a szél - de nagyon jólesett a nap. A Balaton a nap nagy részében haragoszöld volt a somogyi oldalon gyűlő fekete felhők miatt - pont indulásra kaptunk pár csepp esőt is.
Tavaszi vers: előszó az Eclogákhoz.
Radnóti Miklós: Száll a tavasz
Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is,
olvad a hó, a nyulak meg az őzek lábnyomán már
kis pocsolyákban a nap csecsemőnyi sugára lubickol.
Száll a tavasz kibomolt hajjal, heverő hegyek ormán,
fák gyökerén fut, a rügy gyöngéd hónalja tövében,
s csiklandós levelek szárán pihen és tovaszáguld.
S szerte a réten, a domb fodrán, fodros tavakon kék
lánggal lobban az ég.
Száll a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság
angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, a sárga
sárba fagyottan, alélt gyökerek közt fekszik aléltan,
nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis
zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred.
Rab. S a rabok feketén gyűrűző vad bánata csobban
álmaiban s föld és fagyos éj nehezült a szívére.
Álmodik és mellét nem emelgeti sóhaja sem még,
lent nem pattan a jég.
Néma gyökér kiabálj, levelek kiabáljatok éles
hangon, tajtékzó kutya zengj, csapkodd a habot, hal!
rázd a sörényed, ló! bömbölj bika, ríjj patak ágya!
ébredj már aluvó!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.