Tortuga 2.

Amilyen óvatlan voltam, a hajnali fekvéskor bennmaradt a telefonom, és persze, hogy hívtak rajta, próbálok a lyukon kinézni. A mai nap laza lesz még, sokan csak ma érkeznek, délelőtt teszek egy kört az óvárosban, és az előadásomra készülök. Holnap reggel ilyenkor már igencsak be leszek rogyva tőle. Addig még a hangomat is vissza kell nyernem.

Összefoglalom, amit San Marinóról tudni kell.

A városállam a 300-as években alakult,  több más környékbeli várossal egyidejűleg. A keresztényüldöztetések elől menekülő környező népek húzódtak fel a védhető hegyekre. Vezetőjük egy dalmáciai szerzetes volt, aki kolostort alapított. A parlamentjük 1000-től működik. A hármas hegy benne van a címerükben.

A közelben található Santa Agata és San Leo, hasonlóan szép fekvésű városkák, az elsőt Szent Ágnes, a másikat Szent Leo alapította, de ők beolvadtak az olasz államba már megalakulásakor.

A délelőtt még szabad volt, hát felruccantunk egy kollégával az óvárosba.

Bíztak Istenben, szárazon tartották a puskaport, jól kezelték a pénzt (mostanában nagyrészt másét, harminckét bankja van a harmincezer lakosra). És még egy, láthatatlan, de annál erősebb bástya: az összetartás, és az a fajta demokratikus berendezkedés, ami alapból kizárja az egyeduralkodó, a túlhatalom létrejöttét (normál körülmények közt), és biztosítja a városállam érdekeinek képviseletét. A város vezetői a capitánók, (kapitányok), akiket a választott parlament jelöl ki a saját soraiból, egyet a kereszténydemokraták, egyet a szocialisták (45 után egyébként itt volt a világ első -talán azóta is egyetlen?- szabadon választott kommunista kormánya, és nem úgy emlékeznek vissza arra a néhány évre, mint az ördög birodalmára, az ország romba döntésének időszakára - boldog sammarinézék, akkor is működött a rendszer). A két kapitány együtt és közösen kormányoz, hat teljes hónapig. A beiktatásuk minden évben április elsején és október elsején van, még sosem jutott eszükbe a szökőév miatt tologatni a dátumokat :).

Egyszer szállták meg őket, de akkor is egységesen felkeltek, és a pápa visszahívta a csapatait. Csak én érzem ennek a mondatnak és az előző képaláírásnak a fintorát?

Napóleon nem megszállta, hanem a maga alá gyűrt olaszok rovására akarta növelni a városállam területét: önérzetesen visszautasították, mint afféle sárkányfog-veteményt. Ez a mondat már nem fintor, ez Jim Carrey maga (bocs a képzavarért, jól sikerült fokoznom, ugye?).

Csodálatos volt az a csend és béke, ami a várost megülte. Sehol a nyári turistahadak, a tömeg, köszönhetően az előszezonnak és a vulkáni pornak. Kb. 10 turista, és két csoport iskolás alkotta a látogatókat, jó, a tíz az túlzás, de egy-két perc várakozás után az ember tudott üres utcát fotózni. A diákok egyébként meglepően rendesek és kultúráltak voltak, harmincukra volt két nevelő, hangos szót nem hallottam, pedig végigmentünk a váron közel egymáshoz.

A végén, a két hátsó vár közt pedig leültek, elő a papírt-ceruzát, és mindenki elkészítette a saját rajzát a látványról. Szabadon választhattak, mit rajzolnak, csak onnan kellett látszódnia, volt, aki a tornyot, volt, aki a csipkéket, és volt, aki a pineákat rejzolta.

Még egy dolog eszembe jutott, a pénzről, ami kicsiben talán mutat valamit a zsenialitásukból. Korábban lírájuk volt, az euró-övezet óta eurójuk, az olaszokkal együtt. Van saját hátlappal készített eurójuk, de nem hozták forgalomba. Minden évben kiadnak belőle egy sorozatot, beleteszik egy CD-tok szerű tartóba, és hatszoros áron (!) árulják az egyes évfolyamok teljes sorozatát. Mivel valódi pénz, elfogadják a boltban is, de ki fizetne vele?

Holnap előadást tartok, azzal kezdődik a nap, és angolul.Nem vagyok normális. De a délután szabad, közös városnézés - mivel ez sörözésbe fog torkollni, már most töröm a fejem valami alternatív megoldáson - négy óra rengeteg idő, itt Olaszországban különösen, ahhoz, hogy egy taverna mélyén töltsem...