Tortuga 2.

Tegnap reggel az egyik új rádióban kaptak egy sms-t, mondanák be a sporthírek közt a Snooker-világbajnokság döntőjének eredményét.

A három műsorvezető (majdnem szépfiút írtam, erről eszembe jut, hogy miért csak a kezük alá dolgozók nők?, na mindegy) jól elszórakozott a rádió előtt a kezüket izgatottan tördelő tömegeken, akik alig várják az eredmény bemondását.

Lehet, hogy nem sokan, de ketten legalább voltunk az sms-ezővel, akiket érdekelt a dolog. A döntőt Robertson és Dott nyerték, mindketten többedszer voltak döntősök, és most olyan nagy neveket vertek ki, mint Selby és O'Sullivan. Azok is jó meccsek voltak.  Persze, ki a fenének van annyi ideje, hogy végignézzen 30-35 szettet, de folyamatosan követtem, hogy hol tartanak, szurkoltam is (Selbynek). Végül nem bántam, hogy kiesett, mert nem játszott jól, a szerencse sem kedvezett neki, Dott mindig jobb tudott lenni, a végén pedig határozottan felülkerekedett.

Dott (33, skót) egyébként külsőre olyan, mint egy megszeppent óvódás, néha olyanokat is lök, de nagyon jó keze és szeme van. Már volt világbajnok, azzal együtt most a 28. a ranglistán, a bejutása határozottan meglepetés, aki rá fogadott, jó szorzóval nyerhetett volna.

Robertson (28, ausztrál) kisfiús alakja sok nőt csábít a képernyő elé. Sokszor használom az "olyan a haja, mint egy szénakazal", ez a kifejezés őt nézve új értelmet nyert.

A mérkőzés izgalmas része volt vasárnap este, amikor Robertson fordított, és átvette a vezetést Dottól. Nagyon késő volt már, ezért nem vártam meg a végét, de látszott, a skót összezuhant, már a közvetítő is azt mondta, hogy "itt most valami nagy marhaság készül", amikor két perc gondolkodás után végre elhatározott valamit. az lett, elúszott rajta a 27. játszma.

Reggel kiderült, hogy Dott nem igazán tudott a maratoni játszma végén lelkileg felállni, így lett 18:13 Robertson javára, aki az első ausztrál világbajnok.