Tortuga 2.

Van a könyvben egy Sienáról szóló fejezet. A város a toszkánai dombvidék közepén fekszik, régi városállam, amelyik a szomszédos erős Firenzével szemben is meg tudta őrizni a függetlenségét. Tulajdonképpen egész történelme arról szól, hogy Firenzével szemben pozícionálta magát. Kezdetben katonák, majd bankárok voltak, többek közt a pápáké is: érdekes belegondolni, hogy a nem fizető adósok elleni egyházi szankciók milyen elvi megfontolásokon nyugodtak...

Ma egyike a - G és énszerintem is - legszebb olasz városoknak. A város több dombon fekszik, két nagy temploma van, a jellegtelen Sienai Szent Katalin templom értődötten fordít hátat a márványborítással, kupolával ékes Duomonak. Hét éve, úton Firenzéből Rómába, betértünk ide, és - ahogy az egész toszkán vidékre, azóta visszavágyunk. Siena hangulata, utcái, palotái, főtere, és az a hihetetlen dóm nagyon megragadott minket. Mit ír a városról Z.H?

"A városháza tere, az Il Campo, a kagyló homorú részére emlékeztet. minden bizonnyal a világ egyik legszebb tere, egyetlenegyhez sem hasonlítható, ezért nem is könnyű leírni. Paloták és házak fogják körül félkörben, az öreg téglák vörössége pedig olyan, mint a fakóbíbor. A városháza három tökéletesen harmónikus épülettömb; a középső rész egy emelettel a másik kettő fölé magaslik. Rideg, az ember erődnek nézhetné, ha a két kis fehér oszlop nem adna zenei ritmust a gótikus ablakoknak. A torony magas, fehér virág a csúcsa a kéklő, véraláfutások égben. (Hogy mennyivel magasabb a firenzei Signoriánál, azt egyetlen útikalauz sem mulasztja el megemlíteni, persze kérkedve. Az olaszok majd megvesznek a tornyokért, mint az amerikaiak az autókért.)" Majd bemegy a városházára, megnézni a sienai festészet nagyjainak, Simone Martininak és Ambrogio Lorenzettinek a freskóit.

Ahogy mi, ő is napokkal a Palio előtt járt a városban - kétszer van évente, Sarlós Boldogasszony napján és Mária Mennybemenetele napján. A főtér már körbekerítve, a kerítés és a tribünök közötti rész felszórva homokkal, csakúgy, mint a városháza udvara. A Palio régmúltba, legalább az 1200-as évekbe, de talán a római korba gyökerező szokás, a város 17 kerületéből 10 lovasa másfél perc alatt körbevágtatja a teret. A készülés négy nappal korábban megkezdődik, a lovak és lovasok kiválasztása, összesorsolása, a lovak megáldása a kerület templománál, a naponta két próba és a fogadások lázban tartják a várost. Nagyon színpompás rendezvény, minden kerületnek saját zászlója és meze van. A nagy napon különféle rendezvények fokozzák az izgalmat a "Sienai vágta" előtt: zászlólengetés, a lovasok kinevezése, felvonulások.

"Ott van nektek Sienában ez a becses valami, és rendkívüli, ahogy a városnegyedek közötti harcban benne van az egységetek. Az egész világ darabokra hullik, ti meg itt vagytok ezekkel az eleven rítusokkal, a múlthoz való hűségetekkel. Szerintem nincs több ilyen Olaszországban. Valamiféle titokzatos zsinór köt össze benneteket az összes, más korokban élt sienai polgárral." Mondta Fellini a Palióról.

És végül a székesegyház, a Duomo. A legszebb gótikus építmény Itáliában a hozzáértők szerint. "A hatalmas rozetta a díszítőelemek sűrűjében úgy hangzik, mint a gong erős ütése a sípok, fuvolák és harangocskák együttesében." Az alsó rész nyugodtabb, románba hajló, a felső maga a tobzódó gótika, "erőszakosan párosítva az építészetet az ereklyetartót készítő ötvösművészettel." Sok évszázadig készült a homlokzat, de legalább befejezték, szemben a bolognaival.

A dóm balján a tér nem más, mint a dóm továbbépítésének torzója, boltozata az ég, falai magasak, te re valószínűtlenül tágas. A hatalmas templomot nem tartották elég nagynak és gazdagnak, "...Jézus Krisztus Legszentségesebb Anyja és a mennyei kar áldassék és magasztaltassék, és hogy a városi kommuna is örök időkre megcsodáltassék. A miszticizmus szép példája a városatyák becsvágyával házasítva."

A nagyravágyás megfeneklett, egy aranyműves építészt bíztak meg, és a "platinalemez vastagságú" falak gyengék, vékonyak lettek, megrepedtek, dőléssel fenyegettek. Részben ez, részben a város lakóinak harmadát elvivő fekete halál az oka, hogy ma ott állhatunk az égretörő, sudár oszlopok között, és a galambok fordulás közbeni villanását nézhetjük a fölséges, azúrkék égen.

Nem írtam semmit a város hangulatáról, amit csak ott lehet megtapasztalni, ez nem elmesélhető. Z.H. szerint: "Csak azok a városok érnek valamit, amelyekben eltévedhetünk. Sienában úgy elveszhet az ember, mint a tű a szalmakazalban. A Via Galuzza házai egybeívelődnek, s mintha völgy mélyén járnánk: árad a középkor..."

(A 3., 6., 7. képek kivételével saját fotók).

A könyvben még szó esik: a Chartresi katedrálisról, Provance-ról, a temlomos lovagok elleni koncepciós perről, a trubadúrokról és Valois-ról. El lehet olvasni, utazás az ágyban.