Pécsre menet a sztrádán az ember átsuhan a sztráda alagútjain. A közelmúlt vitáinak következményeképp óhatatlanul azt keresi a szeme, mekkora is a domb fölötte, kellett, vagy nem kellett az alagút.
A kocsiban több ember ül, világnézetük, politikai hovatartozásuk különböző, és egyik sem az útépítésben szakember. ismereteik a médiából valók, ez azonnal kiderül, amint a beszélgetés az alagutakra terelődik.
Nyilvánvalóan, aki egy tervező irodában ül, és autópályát tervez, annak vannak konkrét eszközei annak kiszámítására, mit és hogyan érdemes, gazdaságos kivitelezni. Feltehetően el is végzi ezeket a számításokat, és annak alapján meg lehet határozni, hogy egy pl. márgás anyagú, 200 méter hosszú dombot mekkora magasságig kell átvágni (lásd a nyolcas út Várpalota és Veszprém között), és honnan érdemesebb megfúrni, alagutat építeni. Én, és a kocsiban ülők egyike sem, nem vagyunk ezeknek a számoknak és módszereknek a birtokában, de még az eredményeket sem tudjuk: csak a végeredmény magasodik előttünk.
Ezek alacsonyak - így az egyik, - a sztráda mellett a kerítésen kívül kanyarog fel a dombra egy út, a sztrádát miért nem vitték arra? Kis csalás itt, kis csalás ott, a kihordott földet beöntik a völgybe, és a viadukt sem kell.
Hát, tekerj fel te ott biciklivel - így a másik. És a patak a völgyben? Az állatok vonulása? A falubeliek földútja, hogy a traktorral kizötyöghessenek a földre? Akkor ott kell alagút...
Az egyetértés a középső dombnál teljes (a négy közül az alacsonyabb középsőről van szó, ld. a második képen), azt mindenki szerint csak azért fúrták, mert már ott voltak a gépek - mentségünkre legyen mondva, alulról nemigen látható, mekkora a földréteg az alagút fölött.
Ettől eltekintve elszomorító, hogy csak a megmondóemberek szlogenjeit lehet hallani innen is, onnan is, értelmes vitára nincs mód. Szemmel láthatóan az alagutak környékén lehetett volna egy-két kanyarral fel és levinni a pályát, de azt, hogy ez olcsóbb lett volna, mint az alagutas, és hogy az úgy készült pályán Pécsig az út időben rövidebb lett volna, azt én képtelen vagyok eldönteni. És valószínű, már sosem tudjuk meg: köszönhetően annak, hogy egy politikusra mindenki kíváncsibb egy konkrét szakmai ügyben, mint a mérnökre. Lehet, hogy csak hazabeszélek, de én nem.
Off: bár mégsem teljesen az. Rokon jelenség, ami a gátszakadás körül folyik. Van itt parasztvakítás is rendesen. De számomra az is bebizonyosodott (sokadszor), hogy az állam teljesen inkompetens struktúrát üzemeltet, majd a baj bekövetkezte után indul a szerecsenmosdatás. Vajon miért nem vizsgálja senki a szeptember 13-i vizsgálat körülményeit: mi volt a vizsgálat célja, mit kellett volna vizsgálni, ehelyett mit és hogyan tették, és hogyan jutottak azokra a következtetésekre, amikre. Mert egy dolog a kapitalista (a jelzőket kihagytam) profitéhsége, meg költségminimalizálási törekvései, a másik pedig a nem csekély méretű állami ellenőrző apparátus ellensúlyozó szerepe. Ami jelen esetben a kétoldali erőteljes tök-vakarásban merült ki.
Illés Zoltánnak pedig gratulálok. Kitűnő, sőt profi környezetvédőből tökéletes politikussá érett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.