Tortuga 2.

Szót fogadtunk az időjósnak, és szombaton elmentünk kirándulni, célszerűen összekötve más ügyekkel a Szentendre melletti részből választottunk uticélt.

Az Anna-völgyben indultunk, fel a sárga+ jelen a Sás-völgy mentén, majd tovább Lajosforrásra, onnan vissza a sárgán, majd a sárga és zöld barlang-jelzésen át ugyanoda.

Az idő gyönyörű, jóval tíz fok felett. Az út a várakozásainknak megfelelően sáros, latyakos, de ez a rész hamar véget ért, és bekanyarodtunk a  fák közé. Itt bányásztam elő a fényképezőgépet, és állapítottam meg, hogy féltéglát is cipelhetnék helyette, ha memóriakártya nincs benne :( És a fotóstáskában sincs :( és a hátizsákban sincs :(.

G kellően együttérzett (ilyenkor sosem akar okosabb lenni, hál'istennek), így pár ős evoé után lehiggadva továbbindultunk, és Ti most szegényebbek maradtok kb. tíz gombaféle, egy mély völgy, pár őszi virág, és párás domboldal képével.

Az út a völgy jobb oldala felett vezet, nagyon kényelmes gyalogút. A vegyes szálerdő utóbb tiszta bükkösre vált. Innen jól látható az alattunk húzódó völgy, az alján mintha futna valami ér is, az oldala vastagon befedve friss avarral, a nap besüt a fák közt, a világító bükktörzsek és az avarszínek kontrasztja festői látvány, ezért jöttünk, már tudom.

Útközben rengeteg gombával találkozunk, vegyesen sokféle, nem szedném őket, így felelősség nélkül írhatom, volt rókagomba, galambgomba, több fatönk mellett bimbóspöffeteg csomószám, jól elöregedve, a legkisebb érintésre hatalmas spórafelhőket eregetve, talán császárgomba isegy helyen, és az elhalt fákon a rengeteg fagomba-féle. A legszebb egy vékony lapú faerezetű taplógomba volt, a friss részei zöldek, a régebbiek barnák, ezt hoztunk egyet haza. A kidőlt fákon ezrével, egymás mellett ez is, más fajták is, hatalmas duzzadt taplók, laskák, kis nyár-fagomba-szerűek vegyesen.

Később az út leereszkedik a völgybe, átmegyünk a túloldalra és felkapaszkodunk az oldalon. Itt az avar alatt megint csúszik, vigyázni kell, de mire erre rájövök, G-t megörvendeztetem egy tetszetős piruettel. Itt láttuk a legszebb képet: a fák között volt egy hárs is, lehullott levelei hófehéren világítottak a barna avarban. A bükkösnek vége, növendékerdőbe érünk, közte pár hagyásfa, egy az úton keresztben gyökerestől, nem könnyű kikerülni. Az út kis platón vezet, kanyarog a fák között, majd pár száz méter után belefut a sárga jelzésbe. Nem sok kell, hogy Lajosforráshoz érjünk. A tisztáson kirándulók, a legfölkészültebbek szalonnát sütnek, sört isznak, egyébként is egy piknik a térség, ebédidő van.

Kis pihenő után elindulunk lefelé, meg akarjuk nézni a Vasas-szakadékot. Az út egy darabig az erdészeti kocsiúton vezet, sáros, mélyen szántott, az erdészet elnézést is kér érte több helyen a fákra szögezett levelében, ettől a bakancsunk még ugyanolyan súlyos, ólomlábakon vonszoljuk magunkat. Az úton mindenfelé fagyöngy, talán a madarak szórják szét a sárga bogyókat, talán valaki gyűjtötte előttünk, felettünk a fákon még bőven van utánpótlás, marad karácsonyra...

A Vasas-szakadék a Cseresznye-hegy nyugati oldalán vezet be a hegy andezittömbjébe. Előtte tájékoztató tábla, rajta az andezit-fajták ismertetése, valamint, amit  a szakadékról amit tudni lehet. A szakadék a kőzet szétnyílásával jött létre, felül egy darabig nyitott, majd később a belezuhanó kövek megakadva mennyezetet alkotnak, onnan meredeken lefelé vezet az út benne, nem túl hosszú, de kihagyjuk. A szakadék fala helyenként vöröses árnyalatú, talán erről a neve, talán nem, a kőzet szépen mutatja magát.

Az úton sok, ősöreg cseresznyefával találkozunk az erdőben, a legtöbb már alig vegetál, még tíz év, és senki nem tudja, mitől a hegy neve...

Ide már közel az Anna-völgy, nyakig sárosan érkezünk, mosakodunk a kis érben, amennyire lehet, de szerencsére van váltócipőnk. Beugrunk a keretezőhöz, majd a "zsákmánnyal" a hátsó ülésen a tanácsát követve megkeressük a Parola- vendéglőt.

Éppen beférünk, annyira tele van, a rendelést hamar felveszik, de a levesre is vagy félórát várunk. Utána már pereg a dolog. A leves ugyanaz, mint Füreden volt nemrégen, az ízletesebbnek tűnik így visszagondolva. A főfogások viszont teljesen rendben vannak, hatalmasak, és nagyon jól eltaláltak.  A kiszolgálás túlterhelten is pörög, a sokgyerekes társaság is körül van ugrálva.

Ellesett párbeszéd:

Főnök: a bal ketteshez egy hideg kóla és egy kávét vigyél!

Pincér (futtában visszaszól a válla felett): Írd fel!

Az a pincér, aki nem sokkal korábban kikérte a vendéglő nevében, hogy Vegetát szórjon a rizsre: ilyesmit nem tartunk... (na nem nálunk merült fel).