Tihany után az első Balaton-parti falu, mert Aszófő kimaradt ebből a jóból. Innen mentünk a csillagtúráinkra, az utolsó nap pedig adódott, hogy itt járjunk körbe, mi látnivaló van.
A túristatérkép jelez egy római romot a falu felett a tóra néző domboldalban, ez volt a célpont. Én már többször jártam ott, akkor megvolt, látogatható volt. A villát a 2. században kezdték építeni, a negyedik századra fürdőmedencés, pazar kialakítású együttessé fejlődött. feltártak egy kovácsműhelyt és egy keresztény bazilikává alakított épületet is. A gazdaságot a népvándorlás elsöpörte, a hatvanas években megtörtént a részleges (kutatóárkokkal végzett) feltárása, de pl. Balácával ellentétben egy hullámpala-tetőn kívül más védelemben nem részesült. Ami értékes, különleges volt, azt a tihanyi vagy veszprémi múzeumok tartalmazzák, a többi pusztult már akkor is, gondozást a terület harminc éven át még kaszálást sem kapott.
A templom mellett elindultunk az úton, de hamarosan vissza kellett fordulnunk, a térképünkön ugyanis nem szerepelt a balatonudvari golfpálya, annak az árammal védett kerítése pedig a falu utolsó házaiig nyúlik. A kerítést jobbról kerülve csak eljutottunk a valamikori fenyvesig, az út ősrégi, elképzelhetetlen átmérőjű tölgyfák között vezet, sok a bozótos, gyerekkoromban a csipkebokrokat, kökényt a pásztor kiírtotta, igaz, akkor még naponta kihajtották a marhákat a legelőre, ami már önmagában is karbantartotta a környéket.
A dombtetőről gyönyörű kilátás nyílt a falura, a templomra és a valamikori bányára. A Balaton nem látszott, mert kicsit lejjebb már már köd ült a tájon, amivel a napfény sem bírt el.
Végül a romokig nem jutottunk el, mert a golfpálya felnyúlik az erdőszélig, és valahol a közepében vannak a romok, azóta látom a neten, hogy a geoládát is felszámolták benne... Jövőre megpróbálom Udvari felől, vajon beengednek-e, és ha igen, használt-e a pályába beépítés. Talán a legjobb a visszatemetés lenne, hogy egyszer, egy boldogabb korban esetleg nagyobb megbecsülésnek örvendhessenek.
Kovácsműhelyek minden nagyobb településen és villagazdaságban voltak (Petőháza, Keszthely–Fenékpuszta, Örvényes). (ld. itt)
A Tihanyi-félszigettől keletre található Balaton parti kis település. Határában, a III. századból származó római épületeket tártak fel, köztük egy kovácsműhelyt, csaknem teljes felszerelésével. Sok kőfaragvány, épületrész, használati tárgy és ékszer került elő az ásatások során. (A leletanyagot a Tihanyi Múzeumban és a veszprémi Bakonyi Múzeumban őrzik.) (ld. itt)
Szívesen megnézném a szerződést, amelyben eladták a romokat is tartalmazó területet a golfpályásoknak, vajon tartalmaz-e valamilyen klauzulát a megóvásukra? Kicsit aggódom...
"Az örvényesi római villagazdaság esetében a telekalakítás következtében létrejövő új helyrajzi számokon fennálló védettséget törli a rendelettervezet. ""...az örvényesi római villagazdaság esetében, ahol az eredetileg védetté nyilvánított 027 helyrajzi számú ingatlan megosztása nyomán keletkezett 027/6-7 helyrajzi számú telkek kívül esnek a római villagazdaság határain, ezért további műemléki védelmük nem indokolt. (Tervezet, Egyes ingatlanok műemlékké, valamint műemléki jelentőségű területté nyilvánításáról, illetve műemléki védettségének megszüntetéséről szóló miniszteri rendelet tervezete Budapest, 2008. január 21.) Vajon életbe lépett?
Ilyen gazdagok vagyunk. Tele megásott és ásatlan emlékekkel, eggyel több, vagy kevesebb nem számít, hisz ezek csak kövek...
Két cikk, a tárgyhoz:
A Balatontól északra levő terület római kori településtörténete (gondolta volna valaki, hogy ennyi van? Plusz, ami nincs is benne.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.