Kezdődnek a bajok. Újabb óra, újabb két tánc. Négyszög-rumba és salsa. Nem egy versenytánci-bonyodalmas egyik sem, számolni sem kell csak négyig maximum, de a múltkori angol keringővel és csa- csa-csával együtt már négy táncnál tartunk. De legalább elmondhatom, duplájára nőttek az ismereteim.
Ami jó, hogy rengeteget gyakoroljuk. Nincs üresjárat, nincs lötyögés, Zoli erős tempót diktál. A csa-csa-csát tegnap egy teljes körön át gyakoroltuk, ami azt jelenti, kb. harminc pár, körben állva, a fiúk belül, a lányok kívül, és két négyszög-két oldalra után sasszé a szomszéd pár lánytagjához, örültem, ha rámosolygok, nem hogy be is mutatkozzam - mindenesetre megállapíthattam, nem mindegy, mégy egy ilyen összekapaszkodás-mentes táncnál sem, hogy milyen a partner. A túlmozgásos legázol, alig tudsz kitérni előle, úgy riszál és lenget, közben kicsiket lép, ezért rajtad keresztül térne vissza a helyére - és persze mert nő, gondolja, vigyáztál volna jobban. Kettő is volt ilyen, a többivel nem volt nehézség, ők is vigyáztak a tág négyszögre, én is igyekeztem. Azért örültem, amikor visszakerültem G elé...
Az angol keringő tetszett, egészen jól lejtettük (nem néztem a tükörbe, akkor biztos nem ezt mondanám), de az érzés, a hangulata jó volt, jó volt csinálni. És itt nem volt párcsere :). Ja, a tükör. Mondtam már, hogy a terem egyik falát full tükör borítja? Nem gond, meg lehet oldani, hogy az ember másfél óra alatt ne nézzen bele, bár a tánclépések mennének ilyen rutinosan...
A salsa nem az én táncom, G is panaszkodott, hogy idegen neki az a ritmus. Majd talán ráérzünk.
Az órát végig Zoli tartotta, nem vált ketté a csoport, mert a nej fél óra után balra el.
Egy kis tudástár, pl. nekem. (Az "extrém magasságokon és mélységeken" még csiszolnunk kell).
--------------------------------------------------------------------
Angolkeringő
Az Angolkeringő a 1920-as években a Bostonból fejlődött ki, mely a Bécsi keringő utódja volt. Érdekessége, hogy a régi "kerek" fordulók mellett már az "egyenes irányú mozgás" új elemeit is tartalmazta.
Az Angolkeringőt származási helye után nevezték el. Már az 1922-es világbajnokságon táncolták, de magát az elnevezést csak 1929-től használták a versenyeken. A tánc a Boston és a Slowfox stílusában kezdett formálódni. Először inkább előretörekvő tánc volt - "dance of passing feet"-nek nevezték -, majd az idők folyamán a megnövekedett fordulásokból következően az ütem végén zárták a lábakat. Szerkezete átlós jelleget kapott, mert a teljes fordulatok bonyolultnak tűntek, s a jobbra ill. balra fordulásoknál csak háromnegyedet fordultak. Ezt az új táncformát az angol tánctanárok dolgozták ki, melyet 1927-ben az Imperial Society is elfogadott.
Az Angolkeringő - melyet lágy, szentimentális zenére táncolnak - ritmikusan lendülő mozdulatai által a legharmonikusabb standard tánccá vált. Táncos jellege a lassú és egyenletesen lendülő, térben haladó fordulómozgásokban nyilvánul meg, melyek törésmentesen uralják a táncparkettet.
Az Angolkeringő a versenyeken a standard kategória első táncaként szerepel. Sokan a táncok "királynőjének" nevezik.
Zenéje: lassan áradó, lágy, harmonikus és szelíd, mely ingaszerűen az ütem első ütését hangsúlyozza. Üteme 3/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 29-32 ütem/perc lehetséges, versenyen 30 ütem/perc.
Jellegzetessége: hogy táncmozgását az extrém magasságok és mélységek jellemzik.
Zenei jellegzetesség: az első ütés zenei hangsúlya egyidejű az új lendület legnagyobb erejével. A második lépésre esik a fordulat fő hangsúlya és ezzel éri el a pár a legerősebb térbeli hatást.
Ritmusa: 1- 2-3, 1-2-3 vagy 1-2-3, 4-5-6
(forrás: http://keleti-andrea.mindenkilapja.hu)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.