Dutka Ákos: Március 15
A rög alatt most megmozdul a mag
S a sziv alatt az örök gondolat,
Hogy itt e rögből egy darab vagyunk,
Rajta nőttünk és általa vagyunk.
Száz titka, nedve még bennünk kering,
Daloltunk, sirtunk s rög leszünk megint,
Magyar mezőn egy múló kis halom,
De repültünk egy bátor dallamon,
Mit zengve hoz a márciusi szél
És vele dobban szivünkben a vér,
A vér, amelyet érlelt annyi nyár,
Kalászba szökkent magyar napsugár.
Anyád porában most mozdul a vér
S indul feléd az új magyar kenyér.
Lélekké válik benned majd a rög,
Mely véred, hazád, sirod börtönöd,
S benned dalolja örök dallamát
Anyád a rög, hogy ez a föld hazád.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.