Véletlen bukkantam erre a gyöngyszemre molyolás közben. Sokáig lappangott, nem jelent meg egyetlen gyűjteményes Ady-kötetben sem. Hátha másnak is érdekes.
Egy nem túl ismert írás, amelyet Kőhalmi Bélának, a Könyvtári Szemle szerkesztőjének levelére válaszul írt Ady. A levélben azt a kérdést tette fel a szerkesztő, amelyet több, mint kétszáz más magyar írónak, költőnek, tudósnak, közéleti embernek is elküldött -, hogy melyek azok a könyvek, amelyek állandó, és újra vissza-vissza térő olvasmányai, és melyek azok a könyvek, amelyek átmenetileg mély hatást gyakoroltak rá ?
Ady válaszlevele:
Tisztelt barátom, a kért, s talán el is késett választ, holott pár sor az egész, csak most tudom küldeni. Sok hétig feküdtem s idegeim oly hitványak, hogy néha egy rövid táviratot alig tudok megírni. Pár nap múlva Pesten leszek, lakásom címe: Veres Pálné ucca 4. Igaz megbecsüléssel üdvözöl jó híved
Ady Endre
Bélyegző a borítékon: Kolozsvár-Budapest. 1918. I. 23 (1958.-ban Kőhalmi Béla prof. tulajdonában megvolt a levél)
A melléklet:
Nagyon korán kezdtem olvasni, nagyon sokat olvastam, sokáig nem válogattam az olvasnivalók között s néhány év óta megint e nem gazdaságos módszerre tértem. Állandó olvasmányom voltaképpen nincs is más, mint a Biblia, de vissza-visszatérő olvasmányaim szép számúak. Például Jókai regényeit, olyikat talán negyvenedikszer, olvasom, emlékezései, néha-néha és néhol-néhol az első olvasás nagy szenzációjával. Külön örömem megtalálni a még gondosabb Mikszáthnál is, egy-egy anekdotának, ötletnek, furcsaságnak ismétlődését, elváltozását. Tanulságos olvasmányok ezek annak, aki a mostani Magyarországot szeretné kicserélni egy kevésbbé úrival, káprázóval, de frissebb erejűvel, jobbal. Petőfi-t igazán, gyakran most néhány év óta olvasom és szeretem, de Arany nagy bűnbánó megtérésem után se lett gyakran óhajtott olvasnivalómmá. Shakespeare-re petőfisen áradozót nem irnék, de szintén kellett s ma is sokszor kell mesés világainak némelyikében el-elbarangolnom.
Különös, hogy ama „mélyebb hatást" reám az olvasmányoknak micsoda vegyes társasága tette hét éves koromtól máig. Hét éves koromban kaptam nem éppen jól választott ajándékkép Kisfaludy Sándor összes verseit; nekem ez a megnyílt menyország volt. (Most jut eszembe, hogy Csokonai Vitéz Mihályt majdnem legsűrűbben forgatom ma is könyveim közül s ö is nagyon fiatal koromban mámorosított meg.) Sue-regények s hasonlók után Goethe forgatott fel és a Torquato Tasso-t diákkoromban majdnem egészen lefordítottam. Ma jól emlékszem, Byron, Baudelaire, Vajda János és Tolnai Lajos voltak nagy, mély szenzációim. Ha még tovább sorolnám őket, még furcsább, vegyesebb s együtt komikusabb
volna a névsor. De az olvasnivalóimban is vallom predesztinációs hitemet: mit el kellett olvasnom, kezembe került, akár boltból, akár kölcsön, akár a vasúti kocsiban találtam. Vagy legalább is evvel vigasztalom magam, ha néha kétségeim vannak: vajjon okosan, gurmand-módra, jól válogattam össze s fogyasztottam-e el irodalmi fogásaimat?
Könyvek Könyve Bp. é. n. (1918.) 81.-82. l.
87 magyar író, tudós, művész, közéleti ember és kiadó vallomása kedves olvasmányairól. Szerkesztette és bevezetést írt hozzá: Kőhalmi Béla
Lantos kiadása, Budapest 1918
A teljes mű olvasható a MEK-en. Megér egy kis időt böngészni a nevek között.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.