A múlt vasárnap elmentünk felderíteni a terepet a Gyadai tanösvényre. A tanösvény az Ipoly Erdő Zrt gondozásában áll, Katalinpuszta határában indul. Pest felől, mielőtt kilépsz a községből, jobbra indul egy betonút, azon kell pár száz métert menni, és ott, a parkolótól indul a túra.
A tanösvény a Lósi-patak völgyében halad, majd a gyadai réten vezet keresztül fel a Naszály hátsó oldalára, változatos erdők és rétek között. Az ösvény tizenkét állomásból áll, amelyeken tábla mesél a tudnivalókról, a fákról, a talajról, növényekről és állatokról - vagy éppen a szénégetésről. Jól ki van táblázva, egy helyen voltunk bizonytalanok, a láp után, ahol a dombra fel kell kapaszkodni, hogy észrevegyük a jelzést.
A túra hossza 5 km, amelyből az utolsó folyamatosan lefelé halad. Szép kényelmesen haladva 2,5-3 óra alatt bejárható, nekünk kevesebb volt, mint 2,5, pedig fotóztam sokat.
A bejáratnál van egy kicsiknek szóló útvonal, babakocsival is bejárható, a törpékre méretezett táblákkal, rajzokkal, kérdésekkel. Ha ezt ki akarod hagyni, menj a bejárattól szembe fölfelé, onnan indul a nagy kör.
A patak völgye után egy rétre jutunk, amelyik most tele van virággal, szekfűk, orchideák, szarkalábak, boglárkák, harangvirágok, ki tudná mindet felsorolni (vagy felismerni)? Persze az utóbbiak voltak többségben, az orchideát csak jelezte a tábla, de a patak menti rét valóban csodálatos.
Eső után voltunk, minden párállott, sejtelmes és varázslatos volt a táj, a nap betűzött a fák között, és a sugarak kirajzolódtak a levegőben.
Itt fordultunk visszafelé, de ehhez először átvágtunk egy mocsaras ligeterdőn, ahol fatuskók vannak a földbe verve, és azokon lehet lépdelni - a talajon nem hiszem, hogy át lehetne jutni. A tuskók után egy kis híd, alig négy méteres, de középen tengellyel - a hintahíd átbillen a túlsó partra, ha túljutsz a felén, szerencsére számítottunk rá.
A gyadai rét következett, ahol a török időkig Gyada falu állt, a felszínen nem látszik belőle semmi, temploma helyén kis kiemelkedés. Itt tovább lehet kirándulni Kisinyóc felé, vagy folytatni a tanösvényt. Mi az utóbbit választottuk. Végig erdőben haladtunk, vízmosások, bükkös és vegyes erdőkben, az aljnövényzetben lilás-fehér ajakos virágokkal.
A túra legmagasabb pontján egy 30 méteres igazi acélköteles függőhídon kell átmenni (vagy bátortalanabbaknak leereszkedni a vízmosásba, majd a túloldalon vissza, mint 2008, a híd elkészülte előtt). Nagy élmény átmenni rajta!
Innen ereszkedett az út, az utolsó állomás egy szénégető-boksa, majd hamar kiértünk a parkolóhoz.
Kicsivel, naggyal, csak ezt vagy tovább a Börzsönybe: érdemes megnézni, végigjárni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.