Utassy József:
A Zöldveltelíni
Bizony mondom nektek,
nem apad el soha
a zöldveltelíni:
Kiss Benedek bora!
Gyújtogat már a Nap,
csóvát dob a tájra,
lángol Szent György hegye,
lobog, mint a máglya.
De mit látok, nagy ég!
Bence meg az Isten
borozgatnak bent a
cigarettafüstben.
Borozgassanak is,
mert az idő hitvány!
Bencénk előtt papír.
Az Öreg meg diktál.
De míg az Úristen
ragyogván ott ragyog,
két koccintás között
Benedek dalba fog.
Összeölelkőznek,
kart a karba fonnak,
a csűrdöngölőtől
csakúgy reng a padlat.
Gondolj a világgal,
uram: sokat ittál!
Dobrokol a Göncöl
paripája kint, vár.
A falon hirtelen
kristálypohár csattan.
Benyitok a házba
óvatosan, lassan.
- Mi történt, barátom?!
Eljött Nagycsütörtök?
- Gyere, édes komám,
vigyen el az ördög!
- Láttam, amit láttam:
nem ördöggel ittál!
De az sem kutya ám,
ki előtted itt áll.
Hamar azt a verset,
ide vele gyorsan!
(Először szellemi
szomjúságom oltsam!)
És cincáljuk Bence
avagy az Úr versét - - -
Sarkcsillag fordítja
virradatba esténk.
(A vers elhangzott a Kogart-házban, május 25.-én Trokán Péter tolmácsolásában)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.