Amiket olvastam, és a molyon is értékeltem az elmúlt hónapokban (és mind analóg könyv!).
Újabb könyv a nagyon sikeres írótól, a korábbi fiaskó után kapott tőlem még egy esélyt.
Érdekes világ, sajátos körülmények, különleges, nem-humán életformák, mégis minden ugyanaz: a hatalomvágy, a hódítás, a leigázás – és szemben a tehetetlenül hányódó vagy éppen pusztuló tömegek, néhány tökös-eszes-szerencsés kiválasztott kivételével, akik megmutatják, megkeresik, keresztülhúzzák. Mindez élvezetesen és kellő izgalmakkal fűszerezve – mi kell még egy sci-fitől? A nagy talány végső megoldása egy Asimov Alapítványán edzett olvasónak a regény felétől ismert kellett, hogy legyen, de ez nem csökkentette a hátralévő rész izgalmait.
A stílusa kicsit hullámzó, a figurái túlzottan is emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, legyenek bár a legfurább kémiában születettek - ezekkel együtt bennem visszabillentette a pozitív oldalra az íróról kialakított képet.
Michael Chrichton: Ködsárkányok
Barátom könyvespolcán találkoztam vele, és a filmet sem láttam (A 13. harcos), így kölcsönkértem. A történet egy, a maga felsőbbrendűsége és magasabb kultúrája tudatában lévő arab utazó kalandjai a vikingek között, egy 10. századi útleírás kiszínezésével és továbbgondolásával. Az utazó - minden idegenkedése ellenére - nyitott, érdeklődő, hamar átlátja a "barbár északiak" szokásait, hiedelmeit. Részt vesz az előkelőség emberáldozattal körített temetésén, a lakomákon és a harcokban is, a kívülálló, ám mégis érintett és beavatott szemével leírva azokat.
Crichton mindig érdekes, lendületes, fantáziadús - itt kivételesen helyenként elnagyolt, és felületes. Lehet, hogy tényleg fogadásból írta?
Érdekes könyv, a történelem a nők szemszögéből, ha minden mondatával nem is tudtam maradéktalanul egyetérteni – nyilván, mert én a másik oldalon állok. Nagyon alapos, rengeteg történetet hoz fel példaként a történelemből, csak ezekért is érdemes elolvasni. A nyelvezete olvasmányos, de a logikája egy srófra jár. A képanyag egyszerűen fantasztikus, a mellé írt magyarázatokkal együtt önmagukban is élvezhetők, a fekete-fehér kivitel dacára. A legjobb, hogy zömmel ismeretlen ábrák, a Helsinki Egyetemi Könyvtár ezek szerint igen gazdag anyagából.
Czeslaw Chruszczewski: A kozmosz tüneménye
Nem könnyű olvasmány a világegyetem urai által vizsgáztatott emberiségről, amelyik mindig optimista, sosem hiszékeny, folyton összetartó, és csak a békét keresi: na de ha bántják! Utópia a javából egy olyan korban, amikor a "konszenzus" szót olyan veszi a szájára, aki elképzelésem sincs, hol hallhatta, de, hogy a jelentését nem ismeri, az bizonyos.
Ewa Lach: A láthatatlan expressz
Ha a „Micsoda kölykök”-ben jópofa, kedves és tisztelettudó gyerekekről írt, ez a novelláskötete a lemez másik oldaláról: a lelkileg elnyomorított, félrevezetett, meggyötört gyerekekről szól, a felnőtt-társadalom minden fusztrációja, hazugsága, önzősége és kicsinyessége tükröződik bennük. Egyik családban sem lennék gyerek: nyomasztó világot rajzol elénk az írónő. Pedig a humora, a mondatai és a szituációk néha Janikovszky Évára emlékeztetnek, de ami ott komikummá, öniróniává olvad, itt sötét, fájdalmas, életre szóló emlék marad.
Hogyor József: A bércek titkai
Bakonybél ezeréves története elevenedik meg a kis kötet lapjain, az alapítástól, Szent Istvántól kezdve. A szerző felkutatta a levéltárakban, oklevelekben az apátsággal kapcsolatos, vagy kapcsolatba hozható említéseket, pereket, döntéseket, és a gyakran csak egy mondatos, száraz tényközlést kis történetté kerekítette. Az István-korabeli alapítás igen legendás és magasztos, tele megbocsátással és "ha szarvast láttunk, legyen Szarvaskő!"-típusú névadásokkal, de a későbbiek olvasmányos kis novellák, hús-vér szereplőkkel, jó és istentelen apátokkal, földesurakkal, rablóvezérekkel. Az apátság igencsak megsínylette az évszázadokat, rövid időszakokat leszámítva folyamatos küzdelemben voltak törökkel, végvári vitézekkel, császáriakkal, kuruccal-labanccal, mindenkinek a vélt vagy valós kincsekre, és az apátság földjeire fájt a foga. A magyarság történelme egy kiskanálban - tanulságos olvasmány az ifjú nemzedéknek. A stílusa, meseszövése alapján a tizenéves érdeklődők a célközönség, de bevallom, már csak tárgyánál fogva is érdeklődéssel, sőt örömmel olvastam.
Németh László élete képekben
Egy újabb irodalmi műhely a Balatonnál, Tihanyban. Ahol az ötvenes-hatvanas években a magyar kulturális élet nagyjai úgy fordultak, fordulhattak meg, mint akik haza mennek. Számomra ez volt a legmegragadóbb a kötetben - a rövid önvallomások, naplórészletek, szemelvények mellett. Természetesen sok családi kép, események, a Horváthné meghal első díjas novellát közlő Nyugat címlapja, vázlatok és skiccek is helyet kaptak benne. A teljes életutat, a szerző felesége által válogatott idézetekkel és naplórészletekkel kommentálva végigköveti a kötet, a szülővárostól a temetésig.
(folyt. köv.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.