Fürdés után indultunk. Első úticél Aquileia városa, nem messze az Adriától, a neve a Láthatatlan emberből is ismerős lehet. A város a római korban jelentős ipari és kereskedelmi központ, nagy kikötővel, 160 körül százezer lakossal. Attila hunjai, Róma felé törve, a város határában ütköztek meg a légiókkal. A csata eldöntetlen volt, 
A légiók nem tudták megállítani a hódítót, de az mégsem jutott el Rómába. A város sorsa mindenesetre megpecsételődött, lakosai, már akik túlélték a csata utáni napokat, a lagúnákba 
menekültek, talán Velence későbbi alapításához is lehetett közük az innen menekülőknek (lám, ebben is benne a kezünk...). Ma kis városka, a régi gazdagságára csak a már feltárt, és a még a föld alatt rejtőző emlékek utalnak. 
A kora keresztény bazilika jó állapotban megmaradt, nagyvárosra méretezett, a padlója pedig apró mozaikkal van kirakva. Látható a Jónás és a cethal, hatalmas szemű delfinekkel és tintahalakkal, halászjelenetek, geometriai minták, és mesterségek megformázásai között. Az altemploma tele freskókkal az ó- és újszövetségből. A bazilikával szembeni utcában pedig egy kellemes fagyizó várt bennünket.
A következő megálló Padova. Itt nem szándékoztunk sok időt tölteni, egyedül Giottó festményeiért, a Capella degli Scrovegni megnézésére mentünk, az előző út adósságaként. (A kápolnabelsőről fotók itt találhatók).
A Scrovegni-család gazdagságát az uzsorából szerezte, egyik tagjuk az Isteni színjátékban is megemlítésre kerül. Az ő fia, annak reményében, hogy a család tagjait megmentheti a kárhozattól, adott megbízást a kápolna építésére, és kérte fel a kor elismert művészét, Giottót a freskók elkészítésére. Giottó az első festő az európai festészet történetében, aki képes volt térben elhelyezett, élettel teli jeleneteket alkotni. A freskói a korabeli képek közül is kiemelkednek, a mozdulatok életszerűsége, az arckifejezések természetessége és a térábrázolás, a perspektíva mesteri használata miatt.
A kápolna freskói többnyire eredetiek. A mellette álló Scrovegni-házat és az előtte álló loggiát a 18. század végén elbontották, így megszűnt falak kitámasztása. Az épület gazda nélkül állt, és ez a fél évszázad rengeteg kárt okozott az állagában. Végre a városnak feltűnt a tarthatatlan helyzet, és az egyszerűbb bontás helyett távlatosan gondolkodva a felújítást választották.
A látogatás kétszer tizenöt perces. Limitált létszámú csoportokban lehet bemenni. Az első tizenöt perc egy klimatizált helyiségben töltendő, ahol a kápolna történetét ismerteti egy kisfilm, majd így lehűlve és megnyugodva mehetünk be a freskókhoz. A freskókhoz, amelyek teljesítik a várakozásaimat, csodálatosak és feledhetetlenek.
Végül egy kérdés: Mi a szokatlan a pádovai villamosokon?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.