Közel sem hirdette annyi plakát, mint a Hunyadit. A köztereken semmi tragikum, csak a légies szárnyalás, emelkedettség, romantika. Mégis, még a kakasülőn is meglepően közel volt a teltházhoz, az oldalt ülők mindkét térfélen monitort is kaptak, hogy a számukra nem látható részeket is követhessék. Az előadás egy kész mű (színpad, kosztüm, koreográfia) licenszének átvétele, amelyet Csajkovszkij zenéjéből (nem az Anyegin című operából, hanem hegedűversenyekből pl.) állított össze Kurt Heintz Stolze, és erre a zenére készítette a koreográfiát John Cranko. Ősbemutatója 1965-ben Stuttgartban volt, azóta a világ több operájában előadták, nálunk is ment pár évig 2002-ben, majd most újra megvásárolhattuk - mert a jogtulajdonos megválogatja, előre leteszteli, kinek engedi megvenni az előadást.
Szóval, mint látható, szépen kimódolt sikerdarabról van szó, amelyhez a zenekart és a táncosokat adta az Operaház. A zenekart Héja Domonkos vezényelte, Tatjánát Alija Tanykpayeva (kazah), és Oláh Zoltán táncolták. Olga Felméry Lili, Lenszkij Leblanc Gergely, Gremin Apáti Bence voltak.
Ízelítő az előadásból:
A darab nagyon szenvedélyes, még inkább, mint azt az ilyen tragikus szerelmi történettől várnánk. A koreográfia és a zene mély, sodró érzelmekről szóltak, epekedésről, boldogságról, fölényességről, álmodozásról, hihetetlenül profi módon előadva. Tatjana olyan légies, könyed, felszabadult, szárnyaló balettet mutatott, amilyent régóta nem láttam- egyetlen koppanása nem volt a színpadon, ahol a kar cipőorra folyamatosan verte a staccatót. Hajlékony a végtelenségig, rugalmas és könnyű - legalábbis Anyegin is, Gremszkij is úgy táncoltatta, emlegette, mintha semmi súlya nem lenne. Profizmus és meglepően jó adottságok párosulnak benne, örülök, hogy láthattam.
Anyegin szerepében Oláh Zoltán halványabb volt, lehet, hogy a szerep eleve arra kárhoztatja, lehet, hogy ő fogta ma vissza az érzelmeit. Olga és Lenszkij tánca a felhőtlen boldogság és a szerelem győzedelme. Apáti Bence közelebb állt Tatjánához az első színrelépésétől, mint a címszereplő, sokkal jobb párost alkottak.
A koreográfia túlnyomórészt klasszikus balettelemekből épül fel, színpadias, könnyen értelmezhető mozzanatokkal. Nagyon profi módon kitalált, megszerkesztett darab, amelyet csak elrontani lehet - hála Istennek, az Operaház felnőtt a feladathoz. Feledhetetlen este volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.