Tortuga 2.

Az utolsó napunk volt Bécsben, irány újra a Belvedere-palota, annak is a Die Nacht im Zwielicht (Éjszaka a szürkületben) című tematikus kiállítása. A kiállítás jelképe Magritte Le seize septembre című képe, témája az éjszaka a képzőművészetben. Ehhez összeszedték az éjszakával, beleértve annak megszemélyesítésével, metaforikus és szimbolikus megjelenítésével kapcsolatos képeket, karcokat, fotográfiákat és egy-két installációt. A Magritte valószínű a legismertebb kép, a többi számomra nagyrészt ismeretlen alkotótól származik, kivéve persze pár magyart, Brassait, Scheiber Hugót, Kertészt pl. A kiállítás nem kevesebbet akar elérni, mint az évszázadok alatt az éjszaka fogalmához tapadt előítéleteket (az éjszaka az ördögé, az éjszaka háború, vagy szexi nők) megcáfolja (nekem nem egészen ez jött le). Itt az előzetese. Érdekes összeállítás volt, jó képekkel, műtárgyakkal. És először láttam Ansel Adams fotót, akit egy éjszakai fekete-fehér, holdfényes sziklaszirtről készült tájfelvétele képviselt.

A kultúra után egy ksi érdekesség. Mindig, ha Bécsbe érkezünk, látszanak az autópályától balra a volt gáztartályok. Miután funkciójukat vesztették, átalakították őket, mert sajnálták volna lebontani. Az alsó szinteken egy pláza (szemmel láthatóan nemigen prosperál), fölötte pedig vagy hat szinten lakások készültek bennük. Végig lehetett sétálni a plázaszinten, egészen a végére települt moziig. Én olyan nagyon nem voltam elbűvölve az építészetétől, szerintem egy haszon-maximalizáló szemléletnek esett áldozatul, kívülről megőrizték a falakat, de belül össze van rondítva. Bár a lakásokat nem láttuk, kintről nem tűnnek luxus-kialakításúaknak, és a két üvegtetővel összezárt térbe nyílnak az ablakaik, a kör közepe felé. A mozi felé haladva  a földön, hollywoodi mintára sztárok kéz-és talplenyomatai betonba öntve, Pl.  Hasselhof, Deep Purple, de ott volt Vonda Shepard is, akinek örültem, ezek szerint volt koncertje Bécsben...

A Gasometer után elindultunk Bécs egyik leggyönyörűbb szecessziós templomához a 14. kerületbe, az Otto Wagner Hospitalba. Otto Wagner volt a bécsi szecesszió legnagyobb és legtöbbet foglalkoztatott építésze.Sok épület viseli a keze munkáját. Többek között ez a kórház (akkortájt épült, amikor a mi János-kórházunk egy lankás hegyoldalban, a város fölött, ligetes park övezi a pavilonokat, amelyek szintén hordozzák a szecesszió jegyeit, de az igazi drágakő a fölöttük álló négyszögletes alaprajzú bazilika, amelyet nemrégen újítottak fel eredeti szépségébe. Szerintem pár kép többet mond,  mint amit én visszaadhatnék abból, amit láttunk. 

Az estét a belvárosban töltöttük, a 12 Apostolhoz címzett söröző-vendéglőben vacsoráztunk, egy ódon pince boltívei között, elfogadható árak és ízletes kaja (és egy sör) mellett. Az egyetlen, amit ellene tudok mondani, az az, hogy nincs csapolt sörük, csak üveges :)

Másnap, szilveszter reggelén indultunk vissza Pestre, így volt alkalmunk még egy reggelire a sarki kávézóban, ismét találkozva a környékbeliekkel, és a remek kávéval, süteménnyel.

Az igazgatósági épület erkélye