Vannak az embernek nagy álmai. Olyanok, amelyeket éveken, évtizedeken keresztül dédelget, aztán... mindig azok a körülmények.
Régóta tervezzük G-vel, hogy közös álmunkat teljesítve Új-Zélandra utazzunk. Figyeltük a hirdetéseket, az útleírásokat, regényeket és útikönyveket szereztünk, megnéztük, milyen hosszú a sziget, hol vannak a repülőterek, hogyan lehet oda repülni. És gyűjtögettük a lelkiek mellett az anyagi hozzávalókat, hátha egyszer elindulhatunk. Már többször nekivágtunk a konkrétabb tervezésnek is, de mindig visszariadtunk. A végső lökést az adta, hogy amíg nyugdíjasok nem leszünk (ha leszünk), nem mehetünk akkor, amikor ott virul a természet, hanem csak nyáron, amikor ott a téli hegyekben gyönyörködhetnénk. Ez, és más okok alapján tettük félre az álmokat, és új úticél után néztünk.
A figyelmünket egy utazási iroda hírlevele keltette fel: Denver és környékére hirdetett tíznapos repülj-és vezess utat, egészen olcsón. Aztán, ahogyan az lenni szokott, elolvasva az apróbetűs részeket is, az út már egyáltalán nem tűnt olcsónak, ha hozzászámoltuk a járulékos költségeket (olyan apróságok, mint a reptéri illeték jóval százezer felett, üzemanyag, ilyen izé, olyan bigyó), és szépen a duplájára kúszott az ára. Közben böngészve a térképet, előtűnt Colorado, Arizona, és kezdett megfogalmazódni a gondolat, legyen talán idén az úticélunk az USA. Három verziót dobtam fel G-nek, kb. ugyanolyan hosszúak voltak, de más-más államokat érintettek, volt Nagy-Tavak, Colorado és városlátogatásos is köztük. Az előzetes számítások szerint számottevően az irodai ár alatt ki tudunk majd hozni egy három hetes körutazást, és a rendelkezésünkre álló (utazásra szánt) kereten belül tudunk maradni. (PS: nem léptük túl a keretet, és kevesebb lett, mint az iroda tíznaposa!)
Miután G-vel közösen kiválasztottuk a coloradoi körutat, még valamikor március második felében, kezdődhetett a megvalósítás.
A korábbi években minden nyáron mentünk valahová - és egy kivétellel minden utat saját magunk szerveztünk meg. Igaz, azok itt voltak Európában, a legtávolabbi Izland volt, és pont az volt a kivétel. Ezért volt bennünk némi drukk, hogy képesek leszünk-e innen, interneten keresztül, megszerezni minden szükséges papírt, előjegyzést, foglalást a tengerentúlra - és ha igen, az hogyan fog működni a valóságban?
Az első kérdésre a válasz a határozott igen. Már egy hónapja van vízumunk, repülőjegyünk, szállásunk, autónk, befizetett vezetéseink, minden szépen visszaigazolva, árral, dátum, pecsét, aláírás. Közben beszéltünk olyannal, aki már járt ott, blogokat olvastunk és élménybeszámolókat hallgattunk. Hát erről lesz szó ezen a blogon, a tervezésről és az útról magáról.
Először majd az előkészületekről.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.