A tengerpartot elhagyva hamarosan magányosak lettünk az úton, hiszen alig akadt hasonló őrült, aki korán reggel elindul a sivatagba. Végig a határ mellett haladtunk, néhol láttuk a kerítést is, időnként megjelentek a határellenőrök. Én természetesen meg akartam nézni az átlépő részt is, de elbizonytalanodtunk. Egy helyi termelőtől vettünk mangót és nektarint, aztán irány Yumába! Ha oda ment az aranyvonat, talán mi is találunk valamit - tévedtünk. Az egyetlen város 10 mérföldes körben, ezért mindenféle üzlet megtalálható, más látványosság nincs. Akkor haladjunk tovább Phoenixbe, útközben úgy is meg akartuk nézni az Oatmann-mészárlás helyét és a Painted Rock köveit.
Az út a sivatagon keresztül vezetett, amit egyszer géppel letoltak, aztán így hagyták. A hőmérséklet 50 fok volt, szinte égetett a levegő. Egy hatalmas kaktusznál megálltunk egy fényképért, de sok időt kint tölteni lehetetlen, a tüdőt égeti a levegő. Az út csak saját felelősséggel járható be, ha a Gila folyó medre éppen száraz. Hát most nem folyt, csak a medrében jártunk és folyt a víz - a nadrágomból is. Persze G szerint én nem izgultam... (az út izgalmas szakasza a leereszkedés volt a mederbe, kb 10%-os lejtõn, de hatalmas kövek között vezetett az út, lassan mentünk, nem volt vészes).
AZ Oatmann-sírokat nem találtuk, pár száz méterre lehettünk tőlük, de nem volt útjelző tábla, és éppen nem volt érkezésünk keresgélni a nagy hőségben - az angol családot itt mészárolták le az 1850-es évek elején az apacsok, a nagyobbik lányt vitték csak magukkal, akit később kiváltottak a fogságból - teletetolvált arccal. Nagy jótétemény volt vele.
A Gilát minden festményen, vadnyugati rajzon széles, vízzel teli folyónak rajzolták, ez a szakasza azonban most teljesen száraz volt. A folyó kilométer szélességű völgyet vájt magának az idők során, kétoldalt messze 30-50 méteres szurdokfalak szakadtak le, a folyó mai medre pedig középen kanyarog, kövekkel, hordalékkal, bokrokkal tele.
Érdekes volt, hogy a kihalt sivatagi területek között művelt ültetvényeket lehetett látni, ahol a gabonát, kukoricát, virágokat termesztenek. Mindenhol jól kiépített csatornarendszer biztosítja a vizet. A tehénfarmon több ezer boci volt, s hogy a meleget elviseljék, ugyanolyan párologtatót kaptak, mint mi néhány helyen a városban, A csatornázás egyszerűen fantasztikus. Hatalmas földek szélén végig vezet a csatorna, a saroknál ömlik bele a víz, gondolom, a farmerek tudják, a száraz meder ellenére hol lehet vizet nyerni - sivataghoz képest hihetetlen bőségben. A parcellák sarkain kezdetleges, kézi működtetésű zsilipek terelik a vizet az éppen kívánatos irányba. Két méternél magasabb kukoricák, zöldellő lucernaföldek, valami hibiszkusz-szerű növény végtelen sorai között haladtunk, néhány farmer földje lehet amit láttunk, és nem hiszem, hogy pár tíz embernél többen dolgoznak rajta... A legfurcsább, hogy a parcellákon kívül köves, terméketlen a talaj, de ahol száz éve mûvelik, az vastag, zsíros föld, igaz, láttuk a hatalmas trágyahalmokat odakészítve a behordásra, beforgatásra. Nagyon intenzív, de fenntartott gazdálkodás folyik, persze a vízháztartás fenntarthatóságába nem láthattunk bele, csak azt láttuk, víz van elég. Nem hiszem, hogy a helyi vízügy fél dollárt szedne használt köbméterenként, mint nálunk.
A farmok között kis kõhalom emelkedett, a Pained Rock formáció. A kövek felszíne és belseje között jelentõs színkülönbség van valami vulkáni utómûködés következményeképp. Az erre járó eberek ábrákat karcoltak a kövekbe, az elsõket 12000 évvel ezelõttre datálják, majd hosszú szünet után az itt honos indián törzsek élték ki mûvészi hajlamaikat a köveken, úgy ötszáz éve. A kövek az eredeti helyükön vannak, õr nincs, otthoni fejjel gondolkodva ki tudja már, mely ábrákat rajzolta az õs, melyet a szomszéd rosszgyerek - ez azonban az itteniekben nem merül fel, az ábrák egyébként szépek és õsiek, hasonlóak a világ más tájain találtakhoz, a piktek Skóciában hasonlóan gyerekeseket rajzoltak a nyolc-kilencedik században. A műélvezetnek a forróság vetett véget, itt és most mértünk a kocsi hõmérõjével 48 fokot. Ez volt eddig a csúcs, amivel találkoztunk, no nem is hiányzik.
Kicsit a gazdaságokról:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.