A vasárnapot Herbersteinben töltöttük. Kalandos volt az odaút, mert nem vittünk gps-t, és nem akartunk a sztrádán menni, inkább keresztül a kis hegyi utakon. Forgalom alig volt, útjelző tábla annál inkább, így végül odataláltunk, gyönyörűek a hegyek, az almok, a parányi falvak, és nagyon jók az utak.
Herberstein vára 1214 óta épül, lerombolva egyszer sem volt. A kezdeti, várárokkal körülvett épület-torony együttesből mára több lépcsőben két belső udvaros várkastély lett, az első udvar csak a látvány kedvéért épült, reneszánsz olasz várkastélyokat idéző könnyed kerengővel, tömérdek virággal és falra futó loncokkal.
A vezetés a kastélyban kb. egy órás, végigvisznek a ma is lakott, valamint rendezvényekre, esküvőkre kibérelhető termeken az évszázados pincéktől az emeleti lovagteremig.
A vár hét évszázada van a névadó család birtokában, a 21. generáció használja a családból. Őseik diplomaták és katonák voltak, egyikük Vak Bottyánnal ütközött Igalnál 1706-ban (bár itt szétszórta a magyar sereget, de a hadjárata kudarcba fulladt), másikuk 69 diplomáciai küldetésben vett részt elsősorban a török, és a cári udvarban. Fénykorukban egy tucatnyi kastélyuk volt Karinthiától Dél-Csehországig, és övék volt Stájerország területének ötöde. A kastély, mint egy időgép - mondá a vezetőnk - röpít vissza minket a gótikába, a reneszánszba és a barokk korba. Berendezése önmagában is érdekes, korabeli bútorokkal, konyhával, a grófi csemete egyszemélyes osztálytermével és sokféle egyéb rekvizítummal.
A kastély kertje is megér egy sétát. Rózsák, dáliák virítottak, amikor ott jártunk, kis kerti szaletli várta a nézelődni, leülni vágyókat. A kertből pedig átjárás van az állatkertbe. A Zoo hatalmas területen fekszik, és az állatoknak is igen nagy helyük van - a gepárdok önmagukban birtokolnak egy kb 400*100 méteres területet, mellettük a szarvasfélék még ennél is kétszer nagyobbat. Az egész kialakítása nagyon állatbarát, és sok helyen felhívják a látogatók figyelmét az ökológiai szempontból kedvezőbb kialakításra. Kb. öt órát töltöttünk el Herbersteinben, pedig egész nap esett, és csak a távolság miatt indultunk el akkor is. Az állatsimogatóban kiskecskék voltak, mindenkit lenyűgöztek a kedvességükkel.
Szerintem a képek többet mondanak:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.