Tortuga 2.

Írok, ha úgy érzem. Olvasok, mindig.

Friss topikok

  • alaurent: Kösz a figyelmeztetést, javítottam. (2013.03.08. 07:30) Tadamm
  • perenne-2: A várost felvásárolták az oroszok (szó szerint), így a tulajdonosokat hallottad. (2012.11.14. 06:17) Karlovy Vary

Címkék

ajándék (1) arborétum (3) Ausztria (7) Balaton (4) balett (3) Ballada (2) bank (1) barátok (13) Bécs (10) boldogság (1) bor (2) Budapest (27) csak úgy (19) család (38) Csehország (3) csoki (2) divat (1) doki (5) egészség (2) egyestés (1) Egyiptom (2) ékszer (1) élmény (1) emlékek (16) esszék (3) étterem (7) ezjó (19) festészet (4) film (12) foci (1) fotó (5) Füles (1) Gaudi (1) gazdaság (1) gonosz (1) gyász (7) gyerek (3) háború (3) hagyomány (4) hatalom (4) hazánk (33) házasság (7) (3) Hollandia (14) Horvátország (1) ígéret (1) irodalom (3) Itália (10) játék (2) jókívánság (10) kaland (1) Káli-medence (2) kapcsolat (3) kár (2) karácsony (6) karikatúra (1) kert (6) Kiállítás (8) Kirándulás (27) koncert (1) konyha (13) könyv (21) környezet (6) krimi (5) kultúra (41) kutya (1) London (6) macska (1) Málta (7) mesélek (19) munka (14) művészet (12) múzeum (17) Nemzeti Park (1) nők (7) nosztalgia (10) oceanárium (1) oknyomozás (1) oktatás (2) olvasmány (23) opera (14) öregség (1) ötlet (1) ötvenhat (4) Passio (1) Pécs (4) pénz (15) politika (26) régészet (2) repülés (5) rohanás (1) romantika (1) Sajnos (15) scifi (3) Skócia (1) Slamperáj (19) sör (2) sosetanulunk (1) Spanyolország (15) sport (13) szecesszió (4) Szeged (1) szerelem (1) szerencse (1) színház (28) Szlovénia (1) szocreál (1) szökőkút (1) szórakozás (14) tánc (13) tanulás (2) technika (1) Télapó (1) telek (1) templom (10) tengerpart (2) természet (9) történelem (27) tudomány (3) tutifrankó (9) ünnep (21) USA (17) utazás (70) üzlet (3) vágy (3) válás (3) vár (7) városnézés (53) végrendelet (1) vers (26) vígjáték (1) virág (13) víz (6) vulkán (1) wellness (3) zene (58) zoo (2) Címkefelhő

Tadamm

"De az a máglyára vetett Radnóti-kötet nekem azt üzeni: muszáj szólni.

Hát az egyházaknak, különösen a „történelmieknek”? Nem kellene végre komolyan megsértődniük, hogy orrba-szájba zsidózó, cigányozó, buzizó (igen!) szervezetek, emberek magukat „kereszténységükkel” akarják „igazolni”? Nem kellene minden korábbinál határozottabban visszautasítani, hogy a legaljasabb törekvéseket próbálják a keresztény hittel „szentesíteni”? Nem kellene a híveknek elmondani, milyen sátáni bűnökről van szó? Nem kellene a társadalomnak megüzenni: nem hagyják szó nélkül, ha gyilkos indulatok fertőzöttjei keresztényinek mondják a barbár aljasságot?"

2014.02.28. 19:13 alaurent

Heldenplatz

Heldenplatz_mindenki.jpgBotrányos bemutatója volt a darabnak a bécsi Burghteáter 100. jubileumán, 1988-ban. Thomas Bernhard egyben az Anschluss 50. évfordulójára is emlékezett, bár arra nem kapott felkérést. AZ osztrák díszruhás-öltönyös-kosztümös urak és hölgyek csak kapkodták a fejüket az olyan mondatok elől, mint például, hogy a bécsiek folyamatosan antiszemiták és csak az alkalmat várják, hogy ennek ismét utat engedjenek. A politikusok is, és szavazóik is keményen megkapták a magukét a darabban, egy sorstalannak is nevezhető zsidó család történetén keresztül

Heldenplatz hármas.jpgTörténet? Az nem nagyon van. A szereplők párbeszédeiből rakjuk össze a történteket, a családfő öngyilkosságát, és az ahhoz vezető utat, miközben a családtagok reakcióit látjuk a temetésen, majd a toron. Statikus színház, statikus, a Heldenplatz klasszicista oszlopcsarnokára hajazó díszlettel, amelyik azért ebédlőasztalként is jól funkcionál.  A statikus színház egyben azt is jelenti, hogy a darabnak, a szöveg gondolatiságának és egyben a színészi játéknak is nagyon erősnek kell lennie. A Katona a főbb szerepeket Szirtes Ágira, Máté Gáborra, Rezes Juditra és Pelsőczy Rékára osztotta, és ők vannak akkora színész-egyéniségek, hogy felrobbantják a Gemütlichkeitet. Máté Gábor minden  mondata robban, minden cinizmusával és visszavonulásával a közélettől, sőt lassan az élettől is a múlttal szembenézni képtelen, és így abból semmit nem tanuló kortársait vádolja.  A vádak szinte gyűlölet-monológokká válnak, cseppet sem törekszenek politikailag korrekt megfogalmazásra (ezt akkor még nem is találták fel),  és éppen ezek a túlzott, sértett szavak azok, amelyek a lelkiismereti páncélon és a mentális gátakon átjutva elérhették azt, hogy a darab befogadója elgondolkozzon, és eljusson egy talán, talán van benne igazság megfogalmazásig - és kérhet ennél többet egy író? Heldenplatz ebéd.jpgA szövegnek egyébként szinte minden mondata megállná a helyét önmagában is, annyira éles elméjű és metszően pontos. Olyannyira pontos és lényeglátó, hogy annak rendje-módja szerint el is száll a levegőbe, soha, senki meg nem hallja, nemhogy megértené vagy befogadná - a világot nem az ész kormányozza. Sőt, akiknek lenne rá tehetségük, azok tehetetlenül és kényelmesen hátradőlve ontják az okos tanácsokat anélkül, hogy bármilyen szerepet vállalnának. És átengedik a terepet a "hat és félmillió debilnek". Kárhoztatnak mindenkit az előítéleteikért, miközben az ő előítéletességük sem kisebb semmivel.

A darab egyébként csak áttételesen vádbeszéd a társadalom felé. Elmondja egy osztrák család kálváriáját, akik sosem érezték magukat másnak, mint osztráknak, s hiába, a szomszédaik, a fűszeresük és hentesük, sőt, a saját államuk is megtagadta őket, elfordult tőlük, kiközösítette őket, és csak a professzor kapcsolatainak köszönhetően nem ölte meg őket.  Leginkább a sorssal pöröl, mintha azt gondolná, akinek nem inge... A következő generáció már nem hordoz ekkora sebet, mint apáik nemzedéke: kósza félelem valami szörnyűtől, ez az, ami áthatja őket, és fogja szorításba a lelküket.

A darab a kemény, ítélkező mondatai ellenére sem határozott állásfoglalás valami mellett, bármennyire szeretnek beleérteni ilyesmit. Bernhard szerint ha túlságosan egyoldalúan szemléljük a világot, az nem vezet sehová. Megmutatja ezt a kitűnően játszó Szirtes Ági a családfőhöz természetes meggyőződését legyőzve mindenáron alkalmazkodó házvezetőnő szerepében (az első felvonás teljesen az övé), és a szintén remek Pelsőczy Réka a professzor lánya szerepében (övé a második felvonás első fele). Mindhárman (Máté Gáborral hárman) egy-egy szűk szempont szerint értékelik a világot és a történéseket, ettől tele vannak önellentmondással, de ezek megértését ránk bízza a szerző, miként ránk bízza az ítélkezést is, és a tanulságok megtalálását.

Ha magyar szerző darabja lenne, az alkalmat adna az ősbemutatót övezőhöz hasonló politikai cirkuszra a színház, a rendező és az elhangzó szövegek körül. Az osztrákok ellenben azt mondanak magukról, amit akarnak, lenácizhatják magukat és kortársaikat, kényelmes idiótáknak is hívhatják a bécsi választókat és a választottakat, így itt viszonylag csend van a darab körül, az az előadásonként hatvanöt ember pedig bőséggel kap gondolkodni való muníciót.

Szólj hozzá!

Címkék: színház Bécs Ausztria


A bejegyzés trackback címe:

https://laur.blog.hu/api/trackback/id/tr835832379

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása