Atya ma lenne nyolcvan éves.
Már huszonnégy éve nincs köztünk testi valójában.
Sokszor elképzelem, mi lenne a véleménye.
Azt hiszem, valahol segít eligazodnom, még ma is.
Mennyi minden történt ezalatt a 24 év alatt, amit már nem láthatott-ismerhetett, csak az én életemben is!
És hányszor lenne szükségem, hogy rám nézzen a szemüvege fölött, és lássam, egy szó nélkül is: ez már milyen dolog?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.