|
Miután elolvastam Both Miklósról a lelkendező kritikát (pontosítva: a CD-ről), megnyugodtam, hogy nem zsákbamacska az előadás, amire megyünk. Korai volt az öröm.
Both Miklós gitárvirtuóz. Miért nem gitározik (vagy: miért nem hallható)? Ha a hangja másfél oktávot fog át, miért ő énekel (amikor az érzéki hangú Krámli Kinga csak egy számban kap lehetőséget)? És miért nem énekel be, mielőtt bejön? Koncerten ennyi elcsukló-mélyen kezdett hangot nem illik hallani. Miért táncol, fura gólyaléptekkel - tudom, az elektromos gitár kábele, de akkor is groteszk. És miért vág a gépzene/effektek alatt olyan képet, és tartja nyitva úgy a száját, mintha éppen elélvezni készülne? Ha gitár: miért nem azt halljuk, a rengeteg zajos effekt mellett/helyett?
Ott a vokál, három jobb sorsra érdemes lány, őket szerencsés pillanatokban halljuk is, egyébként az effektek és a gépzene áldozatai.
A versek választása az egyetlen, ami tetszett - persze Radnótiból könnyű választani. Pl. Tajtékos ég, bármelyik (itt: 4.) ecloga biztos siker. A háttérvetítés folyamatos, didaktikus, és fantáziátlan, a számítógépes animáció és a 'miről is szól a vers, itt egy kép hozzá' frigyéből született.
A Napra együttes tette a dolgát, sok volt az elektronikus zaj és néha playbackre gyanakodtam, lelkük rajta ha úgy volt.
Dániel, te ezt így komolyan gondoltad? A CD-n jobb a keverés?
Igaz, a fanok élvezték így is, hujjogtak világba.
G szóvá tette reggel, hogy meg sem köszöntem. Igaza van, tényleg.
Köszönöm, G, köszönöm, Krámli Kinga.
|
Van, aki másképp látja
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.