Tortuga 2.

Írok, ha úgy érzem. Olvasok, mindig.

Friss topikok

  • alaurent: Kösz a figyelmeztetést, javítottam. (2013.03.08. 07:30) Tadamm
  • perenne-2: A várost felvásárolták az oroszok (szó szerint), így a tulajdonosokat hallottad. (2012.11.14. 06:17) Karlovy Vary

Címkék

ajándék (1) arborétum (3) Ausztria (7) Balaton (4) balett (3) Ballada (2) bank (1) barátok (13) Bécs (10) boldogság (1) bor (2) Budapest (27) csak úgy (19) család (38) Csehország (3) csoki (2) divat (1) doki (5) egészség (2) egyestés (1) Egyiptom (2) ékszer (1) élmény (1) emlékek (16) esszék (3) étterem (7) ezjó (19) festészet (4) film (12) foci (1) fotó (5) Füles (1) Gaudi (1) gazdaság (1) gonosz (1) gyász (7) gyerek (3) háború (3) hagyomány (4) hatalom (4) hazánk (33) házasság (7) (3) Hollandia (14) Horvátország (1) ígéret (1) irodalom (3) Itália (10) játék (2) jókívánság (10) kaland (1) Káli-medence (2) kapcsolat (3) kár (2) karácsony (6) karikatúra (1) kert (6) Kiállítás (8) Kirándulás (27) koncert (1) konyha (13) könyv (21) környezet (6) krimi (5) kultúra (41) kutya (1) London (6) macska (1) Málta (7) mesélek (19) munka (14) művészet (12) múzeum (17) Nemzeti Park (1) nők (7) nosztalgia (10) oceanárium (1) oknyomozás (1) oktatás (2) olvasmány (23) opera (14) öregség (1) ötlet (1) ötvenhat (4) Passio (1) Pécs (4) pénz (15) politika (26) régészet (2) repülés (5) rohanás (1) romantika (1) Sajnos (15) scifi (3) Skócia (1) Slamperáj (19) sör (2) sosetanulunk (1) Spanyolország (15) sport (13) szecesszió (4) Szeged (1) szerelem (1) szerencse (1) színház (28) Szlovénia (1) szocreál (1) szökőkút (1) szórakozás (14) tánc (13) tanulás (2) technika (1) Télapó (1) telek (1) templom (10) tengerpart (2) természet (9) történelem (27) tudomány (3) tutifrankó (9) ünnep (21) USA (17) utazás (70) üzlet (3) vágy (3) válás (3) vár (7) városnézés (53) végrendelet (1) vers (26) vígjáték (1) virág (13) víz (6) vulkán (1) wellness (3) zene (58) zoo (2) Címkefelhő

Tadamm

"De az a máglyára vetett Radnóti-kötet nekem azt üzeni: muszáj szólni.

Hát az egyházaknak, különösen a „történelmieknek”? Nem kellene végre komolyan megsértődniük, hogy orrba-szájba zsidózó, cigányozó, buzizó (igen!) szervezetek, emberek magukat „kereszténységükkel” akarják „igazolni”? Nem kellene minden korábbinál határozottabban visszautasítani, hogy a legaljasabb törekvéseket próbálják a keresztény hittel „szentesíteni”? Nem kellene a híveknek elmondani, milyen sátáni bűnökről van szó? Nem kellene a társadalomnak megüzenni: nem hagyják szó nélkül, ha gyilkos indulatok fertőzöttjei keresztényinek mondják a barbár aljasságot?"

2009.11.20. 17:50 alaurent

Megfőztek

Julie & Julia - Két nő, egy recept

Azonnali tanulság: ne menjünk éhesen moziba. A filmet végigfőzik, fantasztikusnál fantasztikusabb ételeket látunk tányéron-lábosban-fazékban, de csak olyanokat, amelyeket otthon is el lehet készíteni.
JulieJulia2_TucciStreep.jpgA film két nő párhuzamos, itt-ott összefonódó története. Az első Julia Child, egy negyven körüli nő, aki új férjével épp Párizsba költözik, valamikor a negyvenes évek derekán. Amellett, hogy rajong mindenért, ami Párizs, és mindenért, ami francia, beleértve az ételeket is, nem igazán tud mit kezdeni az idejével. tanfolyamokra jár, amíg rá nem talál egy főzőtanfolyamra, ezt elvégzi, és szenvedélyévé válik a főzés.
Lassan megtalálja az élete értelmét: egy olyan szakácskönyvet írni, amelynek receptjeit az amerikai háziasszonyok is el tudják segítség (értsd: szolga/szakács) nélkül készíteni. A kötet végül meg is jelenik, népszerűséget hozva az írójának.
Ez a kötet kerül Julie Powellhez, aki a 2000-es évek elején él, harminc körüli, kötet nélküli írónő, aki a helyét keresi a világban. Munkája lélekölő, és semmi köze az íráshoz. JulieJulia1_AdamsMessina.jpgA lakás, ahol a barátjával élnek, sem elégíti ki, egyetlen öröme a főzés. Váratlan ötletként elhatározza, hogy Julia szakácskönyvének minden receptjét elkészíti egy év alatt, és a tapasztalatairól blogot fog írni - ez elsőre pótcselekvésnek tűnik. Végül a főzés és a blogírás meghozza számára is az ismertséget, megtalálja a helyét. Két nő, két különböző korban, ugyanaz a szenvedély, véletlenek és hirtelen ötletek: önmagukra találnak a konyha (francia konyha!) varázsán keresztül, megvalósítják önmagukat.
A figurák valóságosak, kézzelfoghatók, ismerjük őket. Julia alakítója Merryl Streep, zsiráfalkatú, túlmozgásos-harsány , hangos karakter. Eleinte a gesztusai, a mimikája, a nevetése zavaróan eltúlzott, de ezt az egyéniségével elfogadtatja, feledteti, ő ilyen. Nagyszerű, sőt pazar alakítás, ha szereted, mint színészt, ha nem.
A férje követségi tisztségviselő, akit ide-oda helyeznek. Így kerülnek Párizsba is négy évre. A férjet Stanley Tucci játssza, akit a Calista Flokhart-os Szentivánéji álom Puckja óta szeretek - igen, az agysebész is ő volt a sorozatban. A feleségére minden szempontból felnéző, őt feltétel nélkül támogató-erősítő férjet játszik, mind ilyen türelmesek és megértők szeretnénk lenni. Harmonikus kapcsolatuk mutatja, hogy nem kell feltétlen fiatalnak lenni a jó házassághoz.
A Juliet játszó Amy Adams menekül haza a nem-szeretem lakásába az utálatos munkájából, és főz. Lelkesen, kedvesen, esendőn izgul, igyekszik, csapkod és hisztizik, ha nem sikerül, újra kezdi, amíg elfogadható nem lesz. Támogatja barátnője, és nem kis mértékben a férje (Chris Messina)/, aki pont a kellő mértékben rendül bele - az egyébként bátorított és támogatott - felesége túlzásaiba. A kapcsolat szerencsére kisebb vihar után megmarad, és újult erővel folytatódhat a feladat végrehajtása. Julie ha színésznőként nem is, ön-megvalósítóként, szakácsként és sikeres nőként utoléri a példaképét.

A film nagyon szórakoztató, vicces kis helyzetkomikumok, mulatságos és nagyon emberi jelenetek sorozata. A két óra - kisebb döccenőkkel - elröpül, kitűnő kikapcsolódás.

A két párhuzamos szál ügyes meseszövéssel van egymás mellé szerkesztve, segítik, támogatják egymás történetét, nem bosszantóak a váltások.

A mellékszereplők is emlékezetesek: Julie csak telefonon hallható anyja, aki amikor megy a szekér, lebeszélné lányát a tervéről, amikor pedig az csaknem abbahagyja, akkor bátorítja, továbblöki.
A barátnők, akik millió dolláros üzletekről mesélnek, kérdeznek, de nem várják meg a választ., Interjút kérnek és panaszkodnak, hogy nem is fér be az elfoglalt életükbe - aztán a megbeszéltek helyett a saját karrierjüket építik vele, a másik földbe döngölésén keresztül.
Külső jelenetek szinte csak Párizsban vannak, az ismert kis kedves utcák, a családias légkör, a piac, a boltosok-pincérek vonzóvá teszik a várost, még úgy is, hogy nekem nem szívem csücske. Julia pedig egyszerűen lubickol benne. Neki bármelyik konyhájában ellennék. Julie konyhája a helytakarékosság mintaképe, azzal nem cserélnék.

Ha tehetitek, nézzétek meg. Engem megfőztek. De feltétlen egyetek előtte! Vagy: utána, valami finomat, franciásat, a Kedvessel, barátokkal.


Szólj hozzá!

Címkék: film konyha ezjó


A bejegyzés trackback címe:

https://laur.blog.hu/api/trackback/id/tr915843356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása