|
Játékszín, Jutalomjáték, írta Bernard Slade. A bemutatója valamikor az ősz végén volt, azóta csak szuperlatívuszokban hallottunk (kollégáktól, ismerősöktől) a darabról, hát szereztünk rá jegyet, jó sokára szólt, de végül eljutottunk. A darab vígjáték, tartalmaz helyzetkomikumokat, de lagalább ugyanakkora arányban a párbeszédek, bemondások tartalmazzák a poénokat.
Megpróbálja összehozni a fiát egy kedves lánnyal (prostival, Sally, Balázsovits Edit). Balázsovits játéka felszabadult, könnyed, ettől emlékezetes, nekem a legjobb volt.
A darab nagyon élvezhető, kísérletet sem tesz a világ nagy problémáinak megoldására, viszont két és fél óra önfeledt szórakozás, derű, móka, kacagás. Másnapra kb. ennyi marad belőle. És a színészek egy-egy villanása.
Egy halhatatlan klasszikus
|
Az alapképlet egyszerű: az egész életét elviccelő Scottie (Gálvölgyi János) megtudja, hogy halálos beteg, és rádöbben, hogy az életében elszúrt dolgokat most, vagy soha tudja helyrehozni. Ezek közt a legfontosabb a fiával, Juddal (Nagy Sándor) való kapcsolata, ami akkortól került padlóra, hogy Scottie 
A darab keretjátéka: Scottie születésnapjára kis ünneplést szerveznek a barátai, abba vannak beleillesztve a jelenetek, innen a cím is. A jutalomjátékot Gálvölgyi esetében szó szerint is értelmezhetjük, lubickol a szerepben. Az elhagyott feleség (Hernádi Judit) is megjelenik, ő az, aki szerette és szereti, sőt érti Scottit, csak vele élni nem tudhatott. Azt hozza, amit ismerünk tőle, és ami miatt az ismerősök ajánlották a darabot. Ugyanez igaz Gálvölgyire is: a kettejük összeszokott párosa hozza a formáját. 
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.